Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Elhunyt professzoraink

(1873—1955) Az építész kar 1955. december 30-án pro­fesszori karának egyik legjellegzetesebb alak­ját, Csányi Károlyt vesztette el. Csányi Károly Győrött született 1873-ban. A Műegyetemen évfolyamának legjobb hall­gatójaként végezte tanulmányait, és 1898-ban Parlamentünk nagynevű alkotója, Steindl Imre. mellé került tanársegédként, majd csakhamar adjunktusként. Professzorának nagy elfoglalt­sága és gyakori betegeskedése miatt meglehe­tősen önállóan irányította a hallgatók képzését, benne nagy szerepet juttatva az igazi hazasze­retet megalapozó műemlékvédelem istápolá- sának. Maga is ennek az ügynek hű katonájává szegődött, s az maradt haláláig. E téren való tevékenységéről sok egyéb közt a győri székes- egyház restaurálása tanúskodik. Ugyanakkor a középkor általános építé­szettörténetének első magyar összefoglalásával és számos más értékes írá­sával, mint pl. a Parlamentről szóló monográfiájával szakirodalmunk elis­mert tényezőjévé vált. A Műegyetemtől 1904-ben átmenetileg megvált, amikor az Iparművé­szeti Múzeum őrévé, később igazgatójává nevezték ki. Ez a munkakör nyi­totta meg számára élete másik nagy érdeklődési körét, az iparművészet területét, melyhez rajongó szeretet fűzte haláláig. Évtizedeken át alig volt bemutató, kiállítás, aukció, vagyonmentő vásár, melynek szervezésében, rendezésében, tárgymegállapításában és katalogizálásában aktív részt nem vett vagy legalábbis megbízható bölcs tanácsaival ne segített volna. Több mint egy emberöltő szinte minden műtárgya ment át ilyen vagy olyan érte­lemben kezei közt, s ő bútorra, porcelánra, szőnyegre, ötvösmunkára, ha- bánra, textíliákra, üvegre vagy kerámiákra egyaránt csodás biztonsággal tudott minden vonatkozásban eligazodni, helytálló attribuciót adni. De Csányi Károly az előtte felsorakozó műtárgyakban nemcsak az élettelen anyagot, a munka művészetét bírálta csalhatatlan tudással és páratlan ta­pasztalattal, látta, figyelte és kifogyhatatlan jóindulattal átérezte azokat a sorsokat, melyek e darabok mögött rejtőznek, egy egész társadalom kis és nagy tragédiáit, örömeit, bánatait, elmúlását, újjáéledését. CSÁNYI KAROLY 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom