Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Elhunyt professzoraink

dasági és falusi építészet, az általános építőművészeti kérdések és az épí­tészet közgazdasági témaköreiben. Az építéstudomány kérdéseit az utóbbi időkig szokásos leíró módszer helyett oknyomozó metódussal közelítette meg. Kutatásainak, tanításának, írásainak homlokterében az épületszerke­zettan állott, amelyről azt tartotta, hogy az nem az általános építészet ki­egészítő szaktudománya, hanem az építészet gerince, bármelyik építő kor­ban az építészet egyik legfőbb meghatározója. Azt vallotta, hogy az anya­gok, szerkezetek és a mesterségek alapos ismerete nélkül nem lehet valaki igazi építész. Minden igyekezetével azon volt, hogy ennek a tételnek he­lyességét elismertesse, tanítványaiba és munkatársaiba belenevelje. Gyakran használta fel az írott szó adta tanítási lehetőséget. Ö volt a legutóbbi időkig — az 1945. év tavaszán tragikusan elhúnyt Möller Ká­roly on kívül — a magyar építészeti irodalom legtermékenyebb művelője. Igen sok közleménye jelent meg a szaklapokban és a napisajtóban. 16 könyvet írt, amelyek terjedelmükben és mondanivalóikban egyaránt je­lentősek. Ezen a helyen nem sorolhatjuk fel összes műveit, egynéhányról azonban lehetetlen meg n^m emlékeznünk. A mezőgazdaság és falu építészete (1931) igen jó átfogó jellegű mű. 1945-ben adta ki a tankönyvnek szánt Épületszerkezettan c. munkáját, amely ezen a szakterületen az első magyar nyelven megjelenő és tudomá­nyos értékelésre méltán számottartó összefoglaló mű. A műszaki közönség által régóta várt írásmű szakkönyvnek is megfelelőnek bizonyult. 1954-ben jelentette meg a Mezőgazdasági építészet c. munkáját, amelyben a kérdés fontosságának megfelelő terjedelemben és mélységben dolgozta fel a té­mát. A könyv értékére és sikerére jellemző, hogy szerzőjének halála után, 1955-ben egyetemi tankönyvnek nyilvánítva II. kiadásban jelent meg. Kéz­iratban meglevő Tetők szerkezete és esztétikája c. kedvenc művét, mely­nek tematikájáról a Mérnök Továbbképző Intézetben tartott előadásaiból értesültünk, minél hamarább közre kellene adni. Könyveit és közleményeit a magas színvonalú mondanivaló, a kereset­len kifejezési mód, érthetőség és fordulatos stílus, az egyöntetű, fegyelme­zett, korszerű ábrák, a grafikai és tipográfiai igényesség jellemzi. Meg kell említeni, hogy írásainak igen nagy munkát jelentő tördelését is mindig maga végezte. Építészi egyéniségének legszembetűnőbb sajátossága, hogy az anyagok építészeti kifejező képességét, a szerkezetekből spontán adódó formákat te­kintette elsődlegesnek. A helyes felépítésből és a gondosan megoldott szer­kezetekből adódó tömegek, a szép arányok és részletek, a jó ízléssel meg­választott színek és textúrák, a mértékkel alkalmazott képzőművészeti dí­szítések, az előkelő egyszerűség azok az alkotó elemek, amelyek épületein harmonikus egységbe ötvöződnek. Számos családi- és bérházat, középületet, valamint mezőgazdasági és ipari épületet tervezett. Ezek közül kiemelkednek saját családi háza; a Bu­dapest, Vörösmarty tér 5. sz., az Attila utca 57—59., 87. és 95. sz., a Krisz­tina körút 143. sz. alatti, valamint a Székesfehérvár városképébe jól illesz­kedő bérházai ; a szerencsi iskola és kultúrház ; a kiskunmajsai elemi iskola ; a székesfehérvári alumíniumhengermű ; a budapesti tenyészállatvásár több pavillon ja. 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom