Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Elhunyt professzoraink
Az első világháború utáni tevékenységének jelentős termékei az Angyalföld (1925), Kelenföld (1927), Sasad (1927), Gellérthegy (1928), Sas- hegy (1929) rendezésére vonatkozó tervei. Ezekkel a nagyvárosias fejlődés egészséges és harmonikus kereteit fekteti le. Terveiben a modern városépítés nem egyszer homlokegyenest ellenkező szempontjait biztos egyensúlyba hozta, s harmonikus művészi együttesbe hangolta. A forgalmi és gazdasági szempontokon kívül különös súlyt helyezett a fásított területek arányos elosztására és azoknak összefüggő láncolatba való egyesítésére. Célja volt mindenkor a forgalmi hálózaton kívül a fásított területek oly hálózatát létrehozni, mely lehetővé teszi, hogy azokon át a szabályozandó területnek lehetőleg minden része a szabad területtel közvetlen összefüggésbe kerüljön. Terveiben mindenkor számolt a megvalósítás lehetőségeivel, s csak olyan megoldásokat javasolt, amelyek a meglevő állapot továbbfejlesztésével könnyűszerrel megvalósíthatók. Javaslatai fokozatosan kiterjedtek Budapest egész területére, s Budapest fejlődésére döntő kihatásúakká lettek. A főváros szabályozási problémái iránt táplált érdeklődését műegyetemi tanárrá való kinevezése után is megtartotta. Különösen nevezetes ebből az időből a budapesti városközpont kialakítására vonatkozó tervezete (1936), az óbudai hídfeljáró környékének rendezési terve (1937), valamint a tabáni fürdőközpont kialakítására vonatkozó nagyvonalú tanulmánya (1939). Utóbbi a terep természetes domborzati viszonyának szellemes kihasználásával példaszerűen mutatott mintát a fő közlekedési útnak a többi közlekedési utaktól való elkülönítésére. Városrendezői működése számos vidéki városra is kiterjedt. Ö készítette el az 1917. évi tűzvész után Gyöngyös rendezési tervét, majd 1918— 19-ben Kassa, 1921—24-ben Nagykanizsa, 1924—29-ben Eger részletes városrendezési terveit. E terveket Makó főterének (1927), Baja vásárterének (1923), Nagykőrös belső területének (1925), Siófok új terének (1926), valamint Mátrafürednek (1927—33) rendezési tervei követték. Mindezeket az egyes városrészek különleges életfunkcióinak helyes felismerése, a forgalmi, egészségügyi, szociális és gazdasági szempontok helyes értékelése és azok művészi összhangban való egyesítése jellemzi. Számos városrendezési tervpályázaton I. díjat biztosított magának. Tervei közül megemlítendők: Kassa, Miskolc (1921), Székesfehérvár (1922), Szombathely (1922) és Salgótarján (1926) városrendezési tervei, Tabán rendezésére készült két pályaterve (1933), a budapesti városközpont kialakítására vonatkozó tervezete (1936). E tervek mindegyike a modern város- rendezés egy-egy gyöngyszeme. A városrendezés terén külföldön is elismert tekintélyre tett szert. Részt vett számos nemzetközi tervpályázaton, részben dr. Lechner Jenővel, részben Forbáth Imrével társulva. Tervei, melyeket Antwerpen erődítmény területének, Belgrádnak, Camberrának, Birmingham városközpontjának rendezésére készített, külföldön is elismerést szereztek. Külön említést érdemel, hogy az Antwerpen rendezésére kiírt nemzetközi pályázaton pályaterve III. díjat ért el, Brassó és Belgrád rendezésére kiírt nemzetközi pályázaton pedig pályaterveivel I. díjat nyert. Városrendezési tervei sikerrel szerepeltek az 1910. évi berlini, az 1924. évi londoni és az 1925. évi tokiói városépítési kiállításokon is. A terveiben 101
