Batalka Krisztina: Négy technikus élete 1943 nyarán - Egyetemtörténeti Füzetek sorozat (Budapest, 2021)
Négy technikus élete 1943 nyarán
Négy technikus élete 1943 nyarán A fenti címet viselő 10 oldalas, átütő papírra gépelt, fotómellékletekkel ellátott naplófüzetet online aukción vásárolta meg a Levéltár. Ez az egyetlen olyan magánirat a gyűjteményünkben, amely egy meghatározott oktatási tevékenységről, azaz egy nyári gyakorlatról készült, ráadásul annak hallgató résztvevői által írt, szigorúan nem-hivatalos beszámoló. Értékét nemcsak az növeli, hogy „technikus”, azaz diákszemszögből idéz fel szakmai-oktatási eseményt, hanem a Levéltárban őrzött, hivatalos dokumentumokkal jól kiegészíthető (például arra vonatkozóan, mi volt a menete abban a korszakban egy ilyen nyári gyakorlat szervezésének). A különböző tiszai helyszíneken készített leírások és fotók pedig a füzetben említett községek életébe is bepillantást engednek. Az építőmérnök (akkor kultúrmérnök vagy mérnök) hallgatók kultúr- és folyammérnöki hivatalokban (később vízügyi igazgatóságok) történő nyári elhelyezésének gyakorlata már a beszámoló keletkezésének évében is hosszú időre visszanyúló hagyományokkal rendelkezett. A fennmaradt iratok tanúsága szerint az 1920-as években már biztosan bevett gyakorlat volt. Az 1940-es évekre pedig már jól bejáratott együttműködés állt fenn az egyetem és a Földművelésügyi Minisztérium között. A minisztérium által minden év április környékén kiírt folyammérnöki gyakorlati pályázat a rektor közvetítésével jutott el az akkori Vízépítéstan Tanszékre, ahol a felhívást köröztették és ki is függesztették. A beérkezett folyamodványokat, azaz jelentkezéseket a tanszék vezetője bírálta el a Vízépítéstan tárgyból elért eredmények figyelembevételével, illetve „a kiválasztásnál az előmenetelen kívül a szorgalmat és egyéni rátermettséget is számba vettem” - írta Rohringer Sándor professzor 1932 júniusában. A tanszékvezető által összeállított névsort a folyamodványokkal együtt a rektor terjesztette fel a minisztériumba. A pályázóknak az 1940-es években azonban nemcsak megfelelő tanulmányi eredményt kellett felmutatniuk, hanem származásigazoló dokumentumot is, ugyanis zsidó hallgatók nem pályázhattak erre a fizetett
