Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1989-1990
1989. október 30. (134-227) - 1. Javaslat egyetemi tanári, docensi pályázatok kiírására - 2. A külföldi részképzések és diákcserék feltételrendszere - 3. Javaslat az Egyetem gazdálkodási mechanizmusának módosítására - 4. Az Egyetemen működő politikai, társadalmi szervezetekkel kötendő együttműködési megállapodások elvei
- 8 II. A gazdálkodási döntések (keretek) decentralizálása (Az eszközök racionális felhasználását ösztönző érdekeltségi rendszer kialakítása) A decentralizálásának az a célja, hogy a döntést hozók érdekeltek legyenek az ésszerű, hatékony, takarékos gazdálkodásban, a rendelkezésükre álló eszközök megőrzésében, gyarapításában, optimális felhasználásában, hogy a kiadások ott jelenjenek meg, ahol a felhasználás ténylegesen megvalósul. A decentralizálás lehet teljeskörű, ekkor a forrásokkal, az eszközökkel együtt a feladat ellátása is az adott gazdálkodó egységhez - szinthez - kerül, de megvalósulhat úgy is, hogy a feladat megoldása (szervezése, intézése, technikai lebonyolítása) változatlan keretek között történik, csak a döntési szint változik, a döntési jog decentralizálása valósul meg. A feladatok ellátását akkor célszerű decentralizálni, ha biztosított annak szakszerű ellátása és nem igényel több munkát, többlet-ráfordítást. A decentralizálás a felhasználónak nagyobb gazdálkodási, döntési szabadságot, lehetőséget biztosít és ezáltal a feladatok színvonalasabb ellátását is segítheti. Módot ad a megalapozott, a hosszabb távú tervezésre is. A decentralizálás természetesen a felhasználás megalapozottságáért, a jogszabályok betartásáért való felelősséget is maga után vonja. A tervezésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy a váratlanul jelentkező kiadások fedezetét a gazdálkodó egységnek magának kell biztosítania, valamint, hogy a várható