Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989

1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra

I. Csatlakozva az I. Egyetemi Fórum céljaihoz, az azt előkészítő Rektori Konferencia munkadokumentumaihoz, az előttem szóló Rektor kollégáimhoz, szeretnék az agrártudományokkal foglalkozó egyetemek tapasztalataiból leszűrt néhány észrevétellel hozzájárulni a Fórum munkájának teljesebbé tételéhez. Minden egyetem más és más, sajátos történelmi, természeti és társadalmi képződmény. Vigyázni kell az általánosítható és az egyedi tapasztalatok összehasonlításával és főként adaptálásával. A továbbiakban a korszerű egyetemek, illetve a korszerű egyetemmé válás olyan összefüggéseiről és feltételeiről szeretnék szólni, amelyek egyrészt az egyetem működésének belső, másrészt az egyetem külső társadalmi kapcsolódására vonatkoznak. Mindkét problémakör helyes kezelésében határozottan érdekelt mind a társadalom és az állam, mind maguk az egyetemek. Úgy vélem, hogy többé-kevésbé valamennyi magyar egyetemnél megtalálhatók azok a problémák, amelyekre itt utalok. Hangsúlyozom azonban, hogy véleményemet az agráregyetemek és legközvetlenebbül a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett tapasztalataimból szűrtem le. Úgy gondolom, hogy a mai Egyetemi Fórumnak nemcsak a múlt és a jelen megismeréséhez kell hozzásegítenie valamennyiünket, hanem gondolatokat és támogatást kell nyújtania a jövő egyetemeinek formálásához. Egyre inkább globális jellegű, hogy a világ közgazdasági, ipari, mezőgazdasági és környezeti ismeretei is radikális változáson mennek át. Ezeknek megvannak a kitapasztalható formái.és hatásai máris megnyilvánulnak. A jelen és jövő szakemberképzésünk szempontjából rendkívül fontos annak felismerése, hogy a mezőgazdaság az agrártudományok legkülönbözőbb területein kialakuló rendszerek és azok komplexitása, a csatlakozó technikák rendkívül széles behatolását teszik lehetővé és szükségessé az agrárszakemberek tevékenységébe. A munkakapcsolatok új stílusára van szükség, amely a hangsúlyt egyre inkább a megegyezésre, tájékoztatásra és információra építi. Ezek a kihívások rákényszerítik az egyetemeket is arra, hogy szervezetüket és munkamódszerüket gyökeresen átalakítsák. Ez a modernizálódó és átalakuló élet az agrártudományokkal foglalkozó egyetemek felé is új kérdéseket vet fel. Ezek közül néhányat említenék: 34