Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra
szakemberek kibocsátásához az eddigieknél sokkal jobban kell építeni a hallgatók önálló munkájára, ami természetszerűleg vonja maga után a kötelező tantervi órák számának csökkentését. Utóbbi csupán egyik — s talán nem a legfontosabb eleme — az oktatás elkerülhetetlen modernizációjának, amelynek keretében végképp búcsút kell mondani a szájbarágós foglalkozásoknak, anyagkövető szemináriumoknak, hogy helyüket önálló gondolkodást igénylő feladatok tantermi, laboratóriumi vagy otthoni megoldása váltsa fel. A tudományegyetemi szakok jelentős része esetén a felsőbb évfolyamokon nagymértékben növelhető a választható előadások, szemináriumok száma. Az egyetemek személyi és anyagi ellátottságától függő mértékben előre kell lépni a szabad tanár-, illetve diákválasztás felé. A tanárképzés színvonalát emelné a jelenlegi kétszakos képzés „másfélszakossal' (fő- és mellékszak) való felváltása, amellyel kapcsolatban hajdan sokjó tapasztalat gyűlt össze. A jelenleg bevezetés alatt álló egyetemi nyelvtudási követeleményeket — az egyetemi képzés alatt egy idegen nyelv középfokon és egy további nyelv alapfokon történő megtanulását — tekintsük csupán átmeneti állapotnak. Idegen nyelvek ilyen szintű elsajátítása nem csupán a felsőoktatás, hanem társadalmi és gazdasági életünk egésze szempontjából is a középiskola feladata kell, hogy legyen. Befejezésül ismételni és kiegészíteni szeretném a Fórum írásos anyagának összefoglaló gondolatát. Ismételni azt, hogy több pénz és nagyobb autonómia kell, a többit elvégzik maguk az egyetemek. Kiegészíteni azzal, hogy az előzőekben hat pontba foglalt javaslatok megvalósítása teremtheti meg annak a lehetőségét, hogy az egyetemek az ország javára élhessenek a nagyobb anyagi támogatással, nagyobb autonómiával. Mindehhez a művelődési kormányzat nagyvonalúsága, határozottsága és igényessége szükséges. Ha sikerül ebben az irányban haladnunk, a magyar tudományegyetemek szívesen vállalják a megújulással járó temérdek munkát. 11
