Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1987-1988

1988. április 11. (825-1002) - 1. Az Egyetem nemzetközi kapcsolatai, a kapcsolatok szervezésének, ügyintézésének helyzete - 2. A térítéses képzés tapasztalatai - 3. Beszámoló a Közlekedésmérnöki Kar munkájáról - 4. Javaslat az orosz nyelvű robottechnikai szakirány célkitűzésére és tantervére - 5. Javaslat az 1988-89. tanévben induló Paksra kihelyezett Energetikai üzemmérnöki szak energetikai rendszer-és irányítástechnikai ágazat tantervére - 6. A Központi Igazgatási Egységek szervezeti és működési szabályzata - 7. Az arany-, gyémánt-, vas-és rubindiploma adományozásának szabályai - 8. Külföldi doktori cím honosítása

- 11 A táblázatból kitűnik, hogy a téritéses képzés eddig kb. 88 millió forintos bevétel mellett kb. 21 mFt maradányt képezett. A BME részére téritett rezsi az állami befizetéssel csökkentett bevétel 10%-a. Hallgatók után havi 200 Ft SzTK fizetendő (ez pl. 400 hallgatóra évi 800.000 .-Ft). A kiadások kiemelkedően legnagyobb tételét a személyi kifizetések jelentik. Ez döntően az oktatók óradijából és a kari-, évfolyam-, tanfolyam-, tantárgy-felelős oktatók szervezési dijából továbbá a tanulmányvezetői dijakból tevődik össze. (Az óradijak 1984/85-ben 300...140 Ft, 1988. febr. 1-től 360...200 Ft határok között változtak ill. változ nak, és a kapcsolódó felkészülési, ZH javitási, stb. tevékeny séget is magukba foglalják.) Az oktatói dijak karok szerinti megoszlását a függelék 6.sz. táblázata mutatja. Jelenleg az egy oktatóra eső oktatói dij átlagosan kb. 35.000 Ft/év, de természetesen az átlagtól igen jelentős eltérések is vannak. Az oktatói dijak szempontjából kiértékelve az 5. és 6. táblázatot kitűnik, hogy a várakozással ellentétben a növekvő hallgatói létszámmal sem abszolút értékben, sem a bevétel százalékában nem csökkent az egy hallgató képzésére forditott összeg. Ez arra utal, hogy a Karoknak a jövőben gazdaságilag hatékonyabb oktatási struktúrákat célszerű alkalmazni. Hogy erre van lehetőség, az éppen a 6. táblázat 1. és 3. oszlopából tűnik ki, ugyanis az egyes karok között a hatékonyságban lényeges különbségek mutatkoznak. A gazdálkodás fő tételeinek eddig még nem taglalt részeit az alábbiakban külön alpontokban fejtjük ki.