Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1984-1985

1985. március 11. (311-468) - 1. Javaslat az Építőmérnöki, a Gépészmérnöki és az Építészmérnöki Kar kiegészítő képzésének tanterveire - 2. A szakmérnökképzés 1986-1990. évekre szóló ötéves terve - 3. Javaslat doktori szigorlatok szakmai kandidátusi vizsgaként való elfogadására

Javaslat a szakmérnökképzés ötéves tervére 1986-1990. 1. Előzmények Az egyetemi pártbizottság az 1978. november 30-i, az Egyetemi Tanács pedig az 1979. szeptember 17-i ülésén foglalkozott a posztgraduális képzés, és ezen belül a szakmérnökképzés hely­zetével, időszerű fejlesztési feladataival. Alapvető célként jelölte meg a szakmérnökképzés színvonalának emelését és irány­elveket adott a további munkához. Az irányelvek a mérnöki alaptevékenység részét képző, össze­függő tudományterületeken inditandó szakmérnöki szakok létesí­tését irták elő azzal, hogy azok minél szorosabban csatlakoz­zanak a graduális képzés szakjaihoz. Elnevezésük legyen időt­álló, de a rugalmasságot és fejlődés követésének lehetőségét időszerű ágazatok szervezésével, a tantárgyi tematikák állandó fejlesztésével, valamint a résztvevők irányított egyéni munká­jával kell biztositani. Az egyetemen évenként inditandó szak­mérnöki tanfolyamok száma az irányelvek szerint 20-30 legyen, és egy-egy szakra 20-30, az ágazatokra pedig 10-10 hallgató kerüljön beiskolázásra, illetve beosztásra.A továbbképzés irá­nyai és módszerei között nagy hangsúllyal szerepelt az egyéni továbbképzési igények minél szervezettebb megoldása a fakulta­tív tárgyak rendszerének széles körű alkalmazásával, az önálló tevékenységet igénylő, az alkotókészséget fejlesztő gyakorlatok arányának növelésével, a szakirodalomra alapozott önálló munká­val, szinvonalas laboratóriumi tevékenységgel. Uj igényként nyert megfogalmazást a szintentartó képzés, vala­mint az átképzés megfelelő formáinak kialakítása, elsősorban azért, hogy az ezek keretében oktatandó ismeretanyag a szak­mérnökképzés tananyagát tehermentesítse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom