Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1984-1985

1984. november 12. (75-166) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Javaslat a BME demonstrátori szabályzatára - 2. Beszámoló a Közlekedésmérnöki Kar munkájáról - 3. Javaslat doktori szigorlat szakmai kandidátusi vizsgaként való elfogadására - 4. Tanszékvezető helyettesítésére javaslat

tünk a Moszkvai Autóközlekedési és Útépítési Egyetemmel, a Moszkvai Vasútmérnöki Egyetemmel és a drezdai Közlekedési Egyetemmel. E kapcsolatok kölcsönös aspirantúrában és közös témamüvelésben is jelentős eredményekhez vezetett. Karunk négy egyetemközi szerződésben patronáló szerepet tölt be. Évente kb. 60 oktatónk / oktatóink 40 %-a/ utazik külföldre / közülük 10 ... 12 fő egynél több alkalommal/, 35 fő szocialista, 25 fő nem szocialista országba. Külföldről átlagban 5. . . 15 főt fogad a kar. Az utóbbi időben több tanszékünk rendezett sikeres nemzetközi kiskollokviumot. KÁDERHELYZET A káderek kiválasztásában a tanszékvezetők szerepe és felelőssége egyértelműen érvényesült: a pályázatot elbíráló bizottság véleménye és a dékán döntése általában egyezett a tanszékvezető javaslatával, ill. kérésével. A tanszékvezetők általában a tanszéki kollektíva véleményét is képviselték. Az új, ill. megüresedett álláshelyek betöltésekor a választási lehetőség általában minimális volt, az utóbbi időben eredménytelen pályázatok is gyakrabban előfordultak. Az új kádereknek kb. 60 %-a volt 30 év alatti, de rendkívül nagy időbeni asszimetriával: 1970 előtt —akkori rendelkezések miatt- éveken át egyetlen pályakezdőt sem lehetett felvenni. Ez olyan "demográfiai" hullámvölgyet okozott, ami most a 40-46 évesek relatív hiányában jelentkezik. A káderképzés tervezésének szükségessége vitathatatlan, azonban a jelenlegi módszerek formálisak / mennyiségi mutatók minőségi mutatók nélkül, néhány "kipipálható" pont sulypontképzési lehetőség nélkül/. A kádertovábbképzési tervek elsősorban vállalások voltak, nem pedig követelmények előírása. Eleinte "túlvállalások", később óvatos /mértéktartó? vállalások, ennek ellenére ma is gyakori a kitűzött célok hiányos teljesítése, amit általában automatikus határidőmódositással "korrigál" a tanszékvezető. A káderfejlesztés egyik legdöntőbb mozzanata a fiatal oktatók oktató-nevelő- és tudományos munkájának irányítása, segítése. Az oktatás , nevelő munka különböző fázisaiba a kar fiatal oktatóit —esetenként önálló feladatok adásával és számonkérésével- folyamatosan bekapcsoltuk. A tudományos munka tekintetében azonban eddig sokszor csak a fiatal oktatók öntevékenységére, kezdeményezésére építettünk. A kar minősített oktatóinak korösszetétele azt mutatja, 15