Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. március 14. (848-1153) - 1. Egyetemi tanári és docensi pályázatok elbírálása - 2. Javaslat vezetői megbízásokra - 3. Címzetes egyetemi tanári és docensi cím adományozása - 4. Javaslat villamosmérnöki szakok új elnevezésére, képzési célkitűzések újrafogalmazására és új tantervekre - 5. Szakirányú végzettségű üzemmérnökök kiegészítő egyetemi képzése a Villamosmérnöki Karon - 6. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására

- 47 Tisztelt Egyetemi Tanács! Javasolom, hogy Orosz Zoltán elvtárs érdemeit örökitsük meg mai ülésünk jegyzökönyvében • /Élénk taps./ Dr. 0 r o sz Zoltánjfőigazgató: Tisztelt Egyetemi Tanácsi Kedves Elvtársai l Szomorúság, amikor nemcsak egy testülettől, hanem az aktiv munkától is megválik az ember. Az ember készül elmenni a munkahelyéről a nagy semmibe. Szeretném megköszönni az Egyetemi Tanács jelenlévő és távollevő tagjainak azt a segit^iget, támogatást, amelyet munkámhoz nyújtottak. Nagyon sok batátdfc szereztem itt magamnak, de ugyanakkor sok ellenséget is. Természetesnek tartom, hogy annak a munkáját, aki ilyen területen dolgozik, sokszor nem azon keresztül Ítélik meg, hogy mit dolgozik, hanem azon, hogy esetleg egyéni kivánságokat kielégit-e , vagy nem. A sors iróniája, hogy sokszor egészen kis dolgokról van szó: hogy megkapott-e valaki egy forgószéket; vagy a$f;elevizlóból amit igényelt, csak hármat kapott, ilyen dolgokon keresztéi Ítélik meg az embert. Gyakran jelentéktelen dolgok gyakorolnak befolyást az ember megitélésébe. Tudom, hogy rossz természetű ember vagyok, és ezért nehezen fogad be egy kollektiva. Sokszor beleszólók ügyekbe, amikor talán jobb' lenne hallgatni. Az élet ezt bizonyitja. Nagyon sokat köszönhetek ennek az egyetemnek, hiszen életem legszebb időszakát éltem le itt, ,.42 éves koromtól 59 éves koromig. A Budapesti Műszaki Egyetem oktatási tevéknysége ezideig nem érezte meg a gazdasági ébt nehézségeit. Sajnos, az elkövetkező időkben meg fogj^uk érezni. Remélem azonban, hogy akik a stafétabotot átveszik, a társadalmi szervekkel együttesen mindent meg „fognak tenni azért, hogy ez az idő ne tartson sokáig, és ann&A nehézségeit ne érezzék meg az emberek. El kell mondanom, hogy lehetnek visszaesések, azonban az oktatás területén nem szabad megengedni a visszaeseést, mert az jelentősen kihat a gazdasági életre. A műszaki emberek azok, akik a lehető l^gyorsabban kivezetik a társadalmat a nehézségekből. Remélem, hogy az utódom is ezt fogja tenni,- és nagyon sok sikert kivánok a munkájához. Az Egyetemi Tanács tagjainak is erőt, egészséget és sikeres munkát kivánok az elkövetkező időben.