Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983
1982. szeptember 20. (5-255 ) - 1. Beszámoló a BME 1981/82. tanévi munkájáról. Előterjesztés az 1982/83. tanévi munkatervre - 2. Javaslat az Egyetemi Tanács külső tagjaira, valamint a tanácsi bizottságok vezetőire és tagjaira - 3. A rektorhelyettesek közötti munkamegosztásról - 4. A posztgraduális képzés fejlesztésének rövid-és hosszú távú feladatai - 5. A BME Emlékérmének adományozása. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra. - 6. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására
l.sz.melléklet Tudományos életrajz Valkó Iván Péter kutatásaiban elsősorban az elektronikus eszközök belső folyamataival valamint teljesítőképességük határaival foglalkozott. Úttörő volt munkássága nemelektromos jelenségek elektromos szimulálásában is. Munkáját az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában kezdte el 1936ban. Több szabadalmat nyert elektroncsövek tökéletesítésével és méréstechnikájuk továbbfejlesztésével kapcsolatban. Közvetlenül a felszabadulás után elsőként kezdeményezte ujtipusu esti főiskola létesítését, oroszlánrészt vállalt ennek előkészítésében, majd az Állami Műszaki Főiskola tényleges megalakulása után a Gyengeáramú Tagozat megszervezője és vezetője lett. A Tagozat egykori első munkáshallgatói nagyrészt ma is helyt állanak az ipar műszaki vezetőhelyein; többen Állami dijat is kaptak. Ezen a helyen kezdődött meg felsőfokú szinten az elektronika hazai oktatása; az itteni tapasztalatokra és káderekre támaszkodva indulhatott meg később a BME Villamosmérnöki Karán a Híradástechnikai Szak. Valkó Iván Péter 1948. és 1952. között a Távközlési Kutató Intézetben megszervezte és irányította a /Magyarországon eddig ismeretlen/ mikrohullámú csövek kifejlesztését lokátor céljaira. Emellett saját kezdeményezésére személyesen kidolgozta a haladó hullámu cső első hazai prototípusát; ez tette lehetővé, hogy a magyar ipar később mikrohullámú összeköttetésekkel jelenhessen meg a piacon. 1953-ban a BME Villamosmérnöki Karára nyert docensi kinevezést és dékánhelyettesi megbízást, az Állami Műszaki Főiskola beolvadása idején. Ezzel párhuzamosan megszervezte a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Elektronikus laboratóriumát. Elindította a tranzisztorok hazai alkalmazáskutatását és a kidolgozott berendezések bemutatójával, tanfolyamokkal, majd az első Jiagyar tranzisztor szakkönyvvel rázta fel a lassan reagáló szakmai közvéleményt. - 1957-ben megbízást kapott az akkor alakult Elektroncsőtechnikai Tanszék /ma Elektronikus Eszközök Tanszéke/ megszervezésére, amelyet husz évig vezetett. Itt nyomban bevezette a tranzisztorok oktatását. A tanszéken és a kutatóintézeti laboratóriumban - amelyet tovább vezetett - fiatal munkatársakból olyan gárdát alakított ki, amely képes volt, a hazai tranzisztorfejlesztést és gyártást a sehonnan be nem szerezhető különleges vizsgáló berendezésekkel ellátni és ezzel létét biztosítani.
