Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983

1983. július 7. (1461-1654) - 1. A gazdasági és műszaki főigazgatói állásra benyújtott pályázatok véleményezése - 2. Jelentés az egyetemfejlesztés 1974. évi PB-ET koncepciójának megvalósulásáról, és javaslatok a távlati fejlesztési koncepció irányelveire - 3. Az 1983/84. tanév munkatervének előkészítése - 4. A „Műszaki-fizika” interdiszciplináris témakör beillesztése a posztgraduális képzésbe - 5. Javaslat kísérleti képzési csoport indítására a Gépészmérnöki Karon - 6. Üzemmérnöki oklevél megszerzésének lehetőségei a Közlekedésmérnöki Kar Járműgépész szakán tanulmányaikat abbahagyó hallgatók számára

- 28 gondoskodni. A többieket ágazatoknak, illetve alágazatoknak kell átminősíteni. Ez tantervmódosítással jár. Igy egyetemünkön összesen kb. 10-15 szak lenne. Erre az átértékelésre azért van szükség, mert csak igy lesznek ezek a szakok összehasonlíthatók más egyetemek, elsősorban a tudományegyetem szakjaival. Dr.P olinszky Károly rektor: Ezt csak hiszed! /Derültség/. Dr.L é v a i Zoltán: A következő téma a hallgatók teljesítményértékelésének vizsgálata. Itt egy nagyon fontos dolgot kell szóvá tenni. Ezt a bekezdést stilárisan javitanán, de akkor az értelme egészen más lenne. Az első bekezdés azt mondja, hogy: "A legfontosabb feladat a hallgatók teljesitmény-értékelésénél a következetesség, a realitás és a szinvonal emelése. Mind társadalmi, mind egyéni szempontból az a helyes, ha a mérnöki tevékenységre való alkalmasság és törekvés az első évek alatt kiderül." Olyan oktatási rendszer kialakítására kell törekedni, amely a hallgatókat a képesség és a mérnöki tevékenység összhangjával szelektálja. Ha biztositani tudjuk, hogy az egyre emelkedő követelményeket teljesitő hallgatók beválnak, akkor ne legyen elvesztett idő. Következetesebben tudunk velük számonkérést alkalmazni, mint ha követelményeket támasztanánk velük szemben. A következő téma: a nevelési feladatok. Azt mondták, hogy ennek az anyagnak majdnem egy tá_jes oldala foglalkozik a neveléssel. Véleményem szerint ez súlyos hiba. A nevelés kérdése a rendszerből kiszakithatatlan valami, amibe az órarendtől kezdve minden beletartozik. Nem elegendő a spontán és passziv nevelés, amely egyetemünkön folyik. A nevelésben a legfontosabb a hallgató és az oktató együttműködésének vizsgálata. A testi nevelésre órákat szánunk, ugyanakkor pedig a lelki nevelést nem irányitjuk, nem ellenőrizzük. A fiatalok nagy része nem is hallott olyasmiről, ami a közéleti tevékenységre, az emberekkel való bánásmódra vonatkozik. Ha pedig nem hallottak erről, akkor ne csodálkozzunk, ha nem azt csinálják, amit elvárunk tőlük. Nem csupán a politikai nevelésre, hanem másra is vonatkozik, hogy a tágabb értelemben vett közéletiségre való alkalmasság nem alakul ki spontán, hanem csak ugy, ha valaki erre