Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983
1983. július 7. (1461-1654) - 1. A gazdasági és műszaki főigazgatói állásra benyújtott pályázatok véleményezése - 2. Jelentés az egyetemfejlesztés 1974. évi PB-ET koncepciójának megvalósulásáról, és javaslatok a távlati fejlesztési koncepció irányelveire - 3. Az 1983/84. tanév munkatervének előkészítése - 4. A „Műszaki-fizika” interdiszciplináris témakör beillesztése a posztgraduális képzésbe - 5. Javaslat kísérleti képzési csoport indítására a Gépészmérnöki Karon - 6. Üzemmérnöki oklevél megszerzésének lehetőségei a Közlekedésmérnöki Kar Járműgépész szakán tanulmányaikat abbahagyó hallgatók számára
- 8 tudományos kérdéseket a kari tanácsok és az egyetemi tanács mérlegelése a-lá' bocsátjuk, és a határozatok kialakitása során elhangzanak stiláris megjegyzések, vagy egyéb észrevételek, - bár itt ülök jó pár éve az egyetemi tanácsban, de alapvető változások nem szoktak történni az előterjesztéseken. A gazdasági főigazgatónak sokkal önállóÜD tevékenységet kell végeznie, a koncepciója hosszú időre szól, és neki felelősséget kell vállalnia a minisztériumok és a felsőbb hatóságok előtt. Ennek alapján a határozatlan időre szóló megbizás mellett foglalok állást. Dr. Pungor Ernő: Félő, hogy a határozott időre szóló megbizás azzal a következménnyel fog járni, hogy megbizatásának utolsó évében már nem fog komoly felelősségérzettel foglalkozni az ügyekkel. Félő, hogy az utolsó év eredménytelen lesz. Dr.Detrekői Ákos: Legalább annyi előnye van a határozott időre szóló megbizásnak, mint a határozatlan időre szólónak. Kétségtelen, hogy a dékánoknak és a tanszékvezetőknek is van koncepciójuk, és az első év már megmutatja, hogy az illető mennyiben felel meg az állás betöltésére. Dr.Polinszky Károly rektor: A döntő többség a határozott időre szóló megbizás mellett van. Amit Pungor elvtárs felvetett, hogy a pályázat nyilvános ugyan, de a nevek nem kerültek a nyilvánosság elé, arra vonatkozóan azt válaszolom, hogy ha a tanács kivánja, ismertetni fogom az adatokat. Megbizom a bírálóbizottságban annyira, hogy akiket a megelőző munkájuk, a koruk^ stb. alapján nem tud nyugodt lélekkel javasolni, azoknak a pályázatát elvetette. A másik kettőnek az esetét ugy értelmeztem, hogy amennyiben mincsen komoly esélyük az állás elnyerésére, akkor nem kivánták nyilt vitára bocsátani pályázatukat. Lehet, hogy ez furcsa eljárás, - de igy van, és kérem, hogy az Egyetemi Tanács ezt vegye tudomásul. Javasolom, hogy ezek után térjünk rá a Boross elvtárs személyével kapcsolatos dolgokra, - és itt válaszolok a felvetett kérdésekre.
