Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1982-1983
1983. május 30. (1154-1424) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Jelentés a BME 1982. évi gazdálkodásáról - 2. Beszámoló a Villamosmérnöki Kar munkájáról - 3. Az Építőmérnöki Kar nappali tagozatos tantervének módosítása - 4. Beszámoló a szerződéses munkák forgalmáról és értékeléséről - 5. Javaslat arany-, gyémánt-és vasdiploma adományozására - 6. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi szakmai vizsgaként történő elfogadására
- 13 A dinamikusan fejlődő tudományterület a Karon oktatókkal szemben fokozott követelményeket támaszt. Az 1982-83. tanévben a Karon átlagosan egy oktató órarendi terhelése heti 13,7 óra. Kívánatos lenne ezt 12 órára csökkenteni. Oktatóink többsége lelkesen vállalta a terheket, amelyet az intenziv oktatás, a hallgatók önálló laboratóriumi tevékenységének növekedése, a nappali szakmémökképzés jelent. A Mérnök 'továbbképző Intézet előadásai tartásában oktatóink nem vesznek részt kielégitő mértékben. A Kar oktatói - figyelembe véve a velük szemben támasztott követelményeket - feladatukat csak megfeszített munkával tudják ellátni. A szerződéses munkaviszony bevezetése az oktatói állományban észrevehető változást nem hozott. A követelményrendszer figyelembe vételével már korábban kidolgoztuk az adjunktusi kinevezéshez a Karon követendő irányelveket. Ez jónak bizcnyult., módosítást nem igényelt, az irányelveket következetesen betartjuk. Megítélésünk ezferint ez elősegítette, hogy a tanársegédek saját fejlődésükre nagyobb gondot fordítsanak. Az adjunktusi követelményrendszer mintájára elkészült a tudományos munkatársi kinevezésekre vonatkozó követelményrendszer is. A docensi és a tanári pályázatok kiirására alapos előkészitő munka után teszünk javaslatot. A pályázatok elbirálása a követelményrendszer figyelembe vételével, gondos mérlegeléssel történik és ennek alapján készül a javaslat. Szükségesnek tartjuk, hogy a Kar egyetemi tanárai tudományos életünk kiemelkedő képviselői legyenek, rendelkezzenek a tudományok doktora fokozattal.Ezt a szempontot a vizsgált időszakban érvényesítettük és a jövőben is érvényesíteni kivánjuk. A Kar egyetemi tanárainak életkora nagyrészt 55 és 60 év közötti. Várható, hogy egy részük egymáshoz viszonylag közeli időpontokban kéri nyugdíjazását és ez rövid idő alatt több vezetői beosztásban fog változást okozni. Az utóbbi időben több, tudományos fokozattal biró, korábban az iparban dolgozó szakember került és - valószínűleg a közeljövőben is - kerül a Karra, de nem azokra a szákterületekre, ahol - várhatólag - a közeli években a vezetői utánpótlás nehézséget jelent. Az utóbbi években a belépő fiatal oktatók száma lényegesen kisebb, mint a korábbi években. Elsősorban a nyugdíjazás vagy egyéb okból megüresedő állások betöltésével tudunk fiatal oktatókat munkába állitani. Ezért az oktatók 'átlagos életkora növekszik. Ez a tendencia azért is egészségtelen, mert - különösen a dinamikusan fejlődő szakterületeken - az eredményes oktató és kutató munkának feltétele, hogy a tehetséges fiatalok problémaérzékenysége a munkában párosuljon az idősebbek' szélesebb látókörével és tapasztalatával. A Villamosmérnöki Kar oktatóinak havi átlagbére 1981-ben 370,- R-tal volt alacsonyabb, mint az egyetem oktatóié /Statisztikai zsebkönyv BME 1982.87.o/. Ez a különbség-feltehetően - azóta nőtt. Véleményünk szerint ennek indokolt vagy indokolatlan voltát elemzéssel kell megállapítani és az indokolatlan eltérést korrigálni kell. A Kar nem oktatói állománya az utóbbi években stabilnak mutatkozik. Ezt elősegítette, hogy a nem oktatók a megbizásos munkák végzéséért jutalomban részesíthetők. Ismeretes, hogy ezentúl a jutalomnak csak egy kis részét veszik figyelembe a nyugdíj megállapításánál, továbbá a polgárjogi társulások, a kis szövetkezetek elszívó hatására is számítani lehet, ezért ez á stabilitás valószínűleg nem tartható fenn.
