Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 16. (1461-1617) - Az Egyetemi Tanács és a Párt Végrehajtó Bizottságának együttes ülése - Az Egyetemi Tanács ülése - 1. Javaslat a Vegyészmérnöki Kar nappali és esti tagozatos tantervére - 2. Javaslat vezetői megbízásokra

-17ségügyi stb./ révén. Emiatt az értelmiségi utánpótlás jelentős része is a lányok közül kerül ki. Ez a folyamat hosszabb távon az értelmiségi pályák egy részénél - orvosok, jogászok, közgazdászok - a nemek kivánatos arányának eltorzulásához vezethet, illetve a pedagógusoknál ez már be is következett. Az értelmiségi utánpótlás, különösen egyes értelmiségi rétegek utánpótlásának összetételét és szinvonalát befolyásolja az is, hogy a középiskolások pályairányulásának arányai már évek, sőt évtizedek óta nem felelnek meg a népgazdasági és társadalmi szükségleteknek, illetve az ezeket tükröző felsőoktatási beiskolázási arányoknak. Egyes karokon és szakokon /jogi karok, bizonyos bölcsész szakok stb./ 5-10szeres, az orvosegyetemeken és a tanárképző főiskolákon 2,5-3-szoros túljelentkezés tapasztalható, mig másutt /pl. egyes műszaki egyetemi karokon, a műszaki és mezőgazdasági főiskolákon, a gyógyszerészeti karokon, a természettudományi tanárképző szakokon stb./ a jelentkezők^ száma alig haladja meg - esetenként el sem éri - a felvehetők számát. Ezek az aránytalanságok egyenlőtlenné, igazságtalanná teszik a felvételi rendszert, egyes szakoknál, illetve értelmiségi pályáknál pedig felidézik az intellektuális elszürkülés veszélyét is: mig az orvosegyetemekre kitűnő középiskolai és maximális vagy ahhoz közelálló felvételi eredménnyel sem biztos a bekerülés, a kevéssé frekventált szakokra kitűnő tanulók szinte egyáltalán nem jelentkeznek, s közepes középiskolai és felvételi eredménnyel is könnyen be lehet jutni. A középiskolások pályairányulásának ezek a tendenciái nemcsak nálunk jelentkeznek, s mind a szocialista, mind a fejlett tőkés országokban ugyanilyen irányú, sokszor még szélsőségesebb aránytalanságokat mutatnak. A műszaki és természettudományos pályák vonzerejének csökkenése egyik megnyilvánulása a tudományos és technikai haladásba vetett, néhány évtizede még korlátlan bizalom szélesebb társadalmi rétegeket, nemcsak az ifjúságot érintő megrendülésének, az emberi tényezők és a kultura szerepe iránti fokozottabb érdeklődésnek, amelynek számos vitatható ideológiája a mi viszonyaink között is érezteti hatását. A humán és társadalomtudományi szakok vonzereje eme lett összefügg azzal is, hogy akik ilyen pály.át választanak, tanulmányaik befejezésekor jóval többféle tipusu munkakör betöltésére nyernek képesítést, mint pl. a szűkebb szakmara kopesitó műszaki szakokon diplomát szerzők, s igy tulajdonképpen 4-5 évvel elhalasztják a tényleges pályaválasztást.