Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1978-1979

1979. május 21. (964-1197) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Javaslat a Járműgépészeti Intézet létesítésére. Szervezeti és Működési Szabályzatára - 2. A vezető utánpótlás és a vezető oktató utánpótlás helyzete, feladatai - 3. Tantervjavaslatok - 4. Jelentés a BME 1978. évi gazdálkodásáról - 5. Javaslat arany-, gyémánt-és vasoklevél adományozására - 6. Javaslat doktori szigorlat szakmai kandidátusi vizsgaként történő elfogadására

21 sinyleni. Ebben a bekezdésben egy kis kritikával meg kellene mondani, hogy ezt jónak, vagy rosszanak tartjuk-e. A 3, oldalom a javaslat az utolsó bekezdésben a központi Bizottságnak egy határozatából idéz egy mondatot, hogy :"A szükséges stabilitás megőrzése mellett biztosítani kell a káderek rendszeres, a változó igényeknek megfelelő cserélődését." Sem tudom, hogy ez a passzus feltétlenül ide vaió~e, mert ez szerepei ugyan a Központi Bizottság határozatában, de a gyárakban az osztályvesetőket nem szokták kicserélni erre a passzusra vaié . . hivatkozással. Egy egyetemi tanszék vezotése nem azonos egy osztály vezetésével. Ez egy szakmai fórum, - és ha szakmai , fórum, akkor a szakmai egységek vezetőivel kell összevetni. A Központi Bizotságnak ez a passzusa alapjába véve a népképviseleti jellegű fórumokra gondol, vagy olyan adminisztratív fórumokra, amelyek nagy egységeket irányítanak, de nem hioezem, hogy az lenne a szakmai munka eredményességének legfőbb ismérvefcogy hány évenként kellett az osztályvezetőkét kicserélni. Ezt szögezzük le, mert furcsa, hogy igy sajátjmagunk megállapítjuk as egyetemi tanárokról, hogy azok kiváló munkaerők, akiket folyton cserélni kell. A 6., a 7, és a 8, oldalon végig vonul egy, számunkra nem kedvező dolog. Béda professzor elmondta, hogy náluk hogyan alakuljak a létazámviazoayok. Ez önmagában egy bizonyos ideig megy. Kétségtelen, hogy ilyen tendencia van, de ez adottság lehet. Ebből az adottságból azonban mi következik? A 6. oldalon azt mondja a jelentés, hogy a Villamosmérnöki Kar voaaz kar, mert ott a vezető okiefcék aránya, mindössze 2o százalók, ós később, a 7. ás 8. oldalon van olyan megjegyzés, hogy egyes karok ragaszkodnak a vezető oktatói, elsősorban a tanári létszám fenntartásához. A helyes elv az, ha as egyetem nem köti meg a vezetőoktatók abszolút arányát, ős adott esetben leh tőséget teremt , hogy arra érdemes tanárokat kinevezzen, lton az a cél, hogy mindnyájan egyetemi tanárok legyünk, - de azért dolgozni kell. Ha egy karon 4o százalék a vezető oktatók aránya, okkor az lehet adottság, ami ellen nincs orvosság, de semmi esetre sem köve tehető el. Ezek voltak az általános megjegyzéseim.