Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. november 14. (97-266) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Az oktatásmódszertani tevékenység helyzete és feladatai - 2. Javaslat egyetemi tanári és docensi pályázatok kiírására - 3. Javaslat az Ábrázoló Geometria Tanszék nevének megváltoztatására - 4. Különfélék

- 6 szintén erősen túlzott követelmény. Ez történelmileg alakult ki, azonoan nem hosszú idővei ezelőtt, mert emlékszem arra, hogy az én indexemben az első félévben két vizsga szerepel, a másodikban három, áa a negyedikben kettő. Ennek ellenére vittük valamire az életben, és évfolyamtársaim többsége ie vitte valamire, amioői következik, hogy nince okvetlenül szükség ilyen óriási vizsga-mennyiségre. Egy hallgató öt esztendő alatt 55-60 vizsgát tesz ie. Egy vizega három napot vesz ei a hallgató Idejéből, szinte haszontalanul. A 130 nap egy fél naptári évet jelent, és az alatt a 130 nap alatt a diók nem sokat tanul. Természetesen van olyan vizsga, amelybői a hallgató kap valamit, de a töonségoen ő csak szerepei. Sokszor azt mondjuk, hogy a vizsga nem mindig a tudás mércéje, hanem sokkal inkóoo a forma kérdése: akinek jó vizsgarutinja van, az jól vizsgázik; aki jói tudjs magát formába hozni a vizsga napjára, az jól vizsgázik; akiről pedig azt szokták mondani, hogy rossz vizsgázó, az rossz kalkulust kap. Ez ellen védekezik a hallgató, amikor azt mondja, hogy minek a bejárás? De akkor min-., te az előadás? A hallgató kiharcolja magának, hogy a vizsga-időszakot le keli rövidíteni, de a 7 hét alatt, ami a vizsga-időszakra van szánva, a diák hat vizsgát tesz le az egyetem segítsége nélkül. Kihasználatlanok a laborok. Huszonhat hétig van az eryetemen szorgalmi időszak, és a másik huszonhat hétbői, a hallgatók oldaláról