Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1975-1976

1975. október 20. (88-222) - Az Egyetemi Tanács és a Párt Végrehajtó Bizottságának együttes ülése - Az Egyetemi Tanács ülése - 1. Személyi kérdések - 2. Különfélék

Önéletraj z 1920. november 7-én Budapesten születtem. Apám dr. Korányi Sándor orvos, 1970-ben meghalt. Anyám Tihanyi Zsófia SZTK rendelőintézeti fogorvos, 1963 februárjában meghalt. Testvérem nincs. Középiskoláim elvégzése után 1938-ban iratkoztam be a Budapesti i Műszaki Egyetemre, ahol 1943-ban vegyészmérnöki oklevelet nyertem. 1943-ban a Zagyvapálfalvai Üveggyárban dolgoztam, az 1944. évi német megszállás alkalmával azonban elbocsájtottak. Néhány hónapi bujkálás után letartóztattak és az ausztriai mauthauseni koncentrációs táborba szállítottak. Itt 1944. május 7-én szabadultam és azonnal visszatértem Magyarországra. Ismét a Zagyvapálfalvai Üveggyárban kezdtem dolgozni, majd 1948-ban a Csepeli Üveggyár műszaki vezetője lettem. Ugyanebben az évben az akkor megalakult Üvegipari Központ termelési osztályára kerültem és résztvettem az üveggyárak államosítási munkáiban. 1950-ben a Gazdasági és Műszaki Akadémia épitőanyagipari tanszékének vezetőjévé neveztek ki, ahol 3 évig dolgoztam az Akadémia megszűnéséig. Innen az Épitőanyagipari Központi Kutató Intézetbe kerültem, mint igazgatóhelyettes, majd 1956. májusától 1963. juliusáig a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet igazgatója voltam. Ez időpont óta a Nehézipari Minisztérium Vegyipari Műszaki Főosztályát, 1967 óta a Műszaki Fejlesztési Főosztályát vezetem. A MKP-ba 1945-ben léptem be, jelenleg az MSZMP tagja vagyok. Bentlakásos pártiskolát, pártoktatói tanfolyamokat végeztem, résztveszek oktatási munkában. 1951-ben a Munka Érdemrend bronz fokozata, 1959-ben a Szocialista Munkáért kormánykitüntetésben, 1970-ben "Felszabadulási jubileumi emlékérem", Munka Érdemrend arany fokozat kórmánykitüntetésekben és Nehézipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetésben részesültem. ím