Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1974-1975
1975. február 10. (490-676) - 1. Előterjesztés az Egyetem V. ötéves tervének irányelveire - 2. A Vegyészmérnöki Kar javaslata a harmadik fokozat oktatásának irányelveire - 3. A TDK helyzete és továbbfejlesztésének feladatai - 4. Az Építészmérnöki Kar javaslata a képességvizsgálatnak a felvételi utasításban való rögzítésére - 5. Javaslat a Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel való kitüntetésre - 6. Javaslat doktori szigorlat kandidátusi vizsgaként való elfogadására
22 kedett* Már kezdetben is hiányzott a hidraulikai, a talajmechanikai laboratórium, és nem voltak meg a szertárak a hidrológiai és a geodéziai i arok számára, A kar vezetősége felterjesztést tett a minimálisan szükséges nagyságú laboratóriumokra, és ezt 750 négyzetméterben állapította meg. Ebben a fejlesztési koncepcióban 600 négyzetméteres alapterület szerepel, ügy látom, hogy ilyen minimális különbség esetében nem indokolt, hogy az általunk előterjesztett négyzetméter-területből lefaragjanak. Igaz, hogy takarékoskodni kell, de a takarékoskodásnál mindig figyelembe kell venni azt is, hogy milyen eredménnyel jár. Ezt, az eredeti javaslathoz képest minimális terület-lefaragást megejteni csak azért, hogy azután minden korlátok között történhessen, ez annyira nem célszerű, mint ahogyan nem célszerű egy növekedésben lévő gyermek számára eleve szűk ruhát venni. Ez egyébként több más problémát is felvet, nyilvánvaló, hogy a karnak minőségi oktatókra van szüksége, - és minőségi oktatókat csak ott lehet tartani, ahol az oktatási lehetőségek biztosítva vannak. Ezek a laboratóriumok nemcsak az oktatás céljára szolgálnak, bár az ls köztudomásu, hogy kutatási lehetőségek nélkül magas szinten oktatni nem lehet. Külön kiemelem azt a különbséget, amely a^gőiskolai Kar hallgatói ós az egyetemen képzett hallgat ókjroözött van. Itt még sokkal inkább a gyakorlati képzésre kell appellálni, hiszen a mi oktatásunkban az absztrakciónak kevesebb területe van.
