Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1974-1975

1974. december 16. (268-489) - 1. Javaslat az Egyetem 1975. évi költségvetésére, valamint beruházási és korszerűsítési munkáinak tervére - 2. A tanulmányi helyzet elemzése, értékelése. A számonkérési-ellenőrzési rendszerünk és fejlesztésének feladatai - 3. Tantervek jóváhagyása - 1. Javaslat a biológus-mérnök képzés tantervére - 2. Javaslat az 1975 februárjában induló új szakmérnöki szakok tantervére

- 53 hogy Q vizsgáztatásnál ás a szúmonkérésn 1 van-e abszolút jó, - de ado£t körülmények között ez is és az is jó lehet* Kétségtelenül vannak olyan elvi összefüggések, amelyeket szóban el lehet intézni, és esetleg Írásban meg lehet csinálni, de elméletileg nem tudja egészen pontosan, hogy mit csinál. Ezt csak arra mondom, hogy különböző lehetőségek vannak. Hem tartanám lényegesnek, hogy ezt a kérdést megvitassuk, mert sokat lehetne ezen vitatkozni. Egy uolgot, ami az anyagon végig fut, le kell szögezni. Az anyag abbéi az alapállásból indul ki, hogy az ideális az, hogy a hallgatók folyamatosan tanuljanak, és a számonkérési metódusokat olyanokká kell tenni, hogy ezeket a folyamatos tanulás szolgálatába lehessen állítani. Ez a cél, és ha ezt nem sikerül elérni egészében, akkor érjük el néhány tárgyból. Emiatt szólalok fel, mert azt, hogy néhány tárgyból elérjük, nagyon veszélyes játéknak tartom, zt végigzongoráztuk néhányszor. Lehet azt mondani, hogy ezt néhány főtárgyból érjük el, és akkor az összes kisebb jelentőségű tárgyak kiesnek. Vogy pedig fordítva lesz, - és a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy a segódtárgyak, vagy a perifériális tárgyak azok, amelyeknek nem annyira mélységi, hanem bizonyos határterületi információk megszerzése a céljuk, ós akkor kompenzálandó ezen szerepüket, rendkívül szigorú számonkérési metódusba kezdenek, aminek az a következménye, hogy kiderül, hogy a kevésbé szakmai tárgyak ötvenedik változatához csinálják a hallgatók a jegyzeteket. 1 ellátt veszélyesnek tartom aze a kitételt, hogy mit tanul-