Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1973-1974

1973. november 5. (156-378) - Nyilvános ülés - Zárt ülések - 1. Integrált szervezeti egységek - 2. Javaslat egyetemi tanári és docensi pályázatok kiírására - 3. Javaslat a műszaki pedagógiai doktori cselekmények elvégzése utáni doktori cím megszerzésének módjára és feltételeire - 4. Különfélék - 1. A művelődésügyi miniszterhelyettes leirata az 1972/73. tanévi beszámoló jelentésről - 2. Doktori szigorlatok szakmai kandidátusi vizsgaként való elfogadása

illetékes egyetemi vezetők részvételével megvizsgálták az egyes egységek helyzetét, problémáit. Ezen együttes ülések tapasztalatai és a rendelkezésünkre álló egyéb információk alapján a következők állapithatók meg. • Az uj egységek létrehozásával a hatékonyabb, összehangoltabb oktató-nevelő és tudományos tevékenység keretét biztosítottuk. Az integrációban rejlő előnyök hasznositása tapasztalható, de ezek többnyire csak kezdeti lépések. Nem beszélhetünk még minden esetben arról, hogy uj egységeink már valódi intézetté váltak. Ugyanakkor általánosságban mégis számos ilyen irányba mutató pozitiv vonást látunk. Több helyen létrejött a közös laboratórium, közös műhely, könyvtár, adminisztráció. Kiegyensúlyozottabbá vált a munkamegosztás, egyenletesebbé vált a terhelés. Komoly törekvések tapasztalhatók a tananyag-egyeztetés, az átfedések kiküszöbölése, az összehangoltabb tananyag korszerüsi, tés érdekében. A tudományos kutatás területén is tapasztalható bizonyos fejlődés, pl. egyes esetekben kibővült a komplex témák vizsgálata. Nem hallgathatunk azonban a negatívumokról sem. így pl. tapasztalható olyan is, hogy a tantárgyak a megengedhetőnél jobban szétaprózódtak és ez kifejezetten ellentétes az integráció céljával. Az intézeti szabályzat előirásai nem mindenütt érvényesülnek olyan kérdésekben sem, amelyek nem kapcsolódnak tárgyi feltételekhez /pl. helyenként még nem működik az intézeti tanács/. Egyik-másik helyen szigorú határok vannak az intézetet alkotó tanszékek között, a tanszékek törekszenek megőrizni korábbi önállóságukat. Az e mögött meghúzódó, többnyire személyi kérdések mellett, olyan probléma is van, hogy az intézet vezetése nem elég átgondolt, nem elég céltudatos és ezért nem képes az előbbi jelenség ellensúlyozására, leküzdésére. Ott, ahol ezek a problémák komolyabb mértékben fennállnak, nem alakulhattak ki a valódi célra törő életképes kollektivák. Az eddigiekből látható, hogy a valóságos integrációhoz elengedhetetlen szemléletbeli változás még nem mindenhol éri el a kivánt mértéket. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy mennyi időt