Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1972-1973

1973. június 18. (1896-2033) - 1. A posztgraduális képzés időszerű kérdései - 2. Tantervek jóváhagyása - 3. Különfélék

- 32 lapodásnál és as egyéni tanulásnál ast kívánjuk meg az illetőtol, hogy a saját erejéből egy tanszék keretében belül olyan munkát alakítson ki, amelyet diplomamunkának is tekinthetünk ezen a szakon, és amely a szűkebb területnek a szakmai problémáit magasabb szinten tárgyalja, és megfelelő feltételek ese tén doktori diwsxtmr disszertációnál: is elfogadható. Tehát: nem feltétlenül doktori disszertáció. A C-oktatási forma tehát

%a B-nek a szintjéről indul. A lényeges különbség a szakmérnökivel ssemben az, hogy teljes elfoglaltsággal járó dolog, másrészt egy definiált szint, mégpedig 0 1— a B befejezésének szintje. A szakmérnökinél általában az szokott lenni, hogy arra jelentkeznek jobb szintű és gyengébb szintű szakmérnökök. A gyengébbeket nem tesszük ki, mert különben nem tudjuk megtartani a kurzust. 1976 őszén indulnánk a C-tipusu képzéssel. Akkor fog a B-tipusu képsés odáig érni, - ugyanis most végezték az e ls3 évet. Ugyanakkor a karon nagyon sok olyan vélemény volt, hogy különbö-^ ző fajtqi ás tipusu eiuberek vannak, akiknek később nő be a fejük lágya, és akikről nem elehet az elején iaegállapitani, hogy alkalmasak/arra, hogy magasabb oktatásba kerüljenek, ezért módot és lehetőséget kell találni,hogy az A-tipusu oktatásbem részt vevő hallgatók is átkerülhessenek a C-tipusu oktatásba. TermészeteJ f sen itt nincs 3zó nagy létszámokról. Amint mondtam, a B-tipusu képzésben a teljes volumen 60 fő, és mire a végére érnek, talán 40 főre apad le a létszám; vagyis azoknak a száma, akik át fognak menni a C-tipusu oktatásba, talán húsz-harminc között lesz. Azoknak a száma, akik as A-ból át fognak menni a C-be, tiz-tizenöt lesz. . , •