Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1972-1973

1973. május 28. (1547-1895) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Az Egyetemi Tanács működése, bizottságainak, titkárának és a külső tagoknak megválasztása - 2. Az Építőmérnöki Kar helyzete és feladatai (beszámoló a Kar munkájáról és javaslat az új tantervére - 3. Beszámoló jelentés az Egyetem 1972. évi gazdálkodásáról - 4. Személyi kérdések - 5. Különfélék

- 2 a szakositás helyett pedig a minél általánosabb jellegű ' képzésben jelentkezett, elősegitve ezzel azt, hogy a végzett mérnökök minél szélesebb területen tudjanak elhelyezkedni. Ez a jelenség nemcsak hazánkban, hanem a két világháború közötti korszak számos európai egyetemén is megtalálható volt. A felszabadulás utá

n a társadalmi és gazdasági átalakulással és fejlődéssel lépést tartva, a mérnökképzést is korszerűsítenünk kellett, tartalmi és anyagi vonatkozásban egyaránt. Az újjáépítés évei, majd az egymást követő népgazdasági tervek nagy feladatainak megvalósításával kapcsolatos építési munkák mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt uj célokat tűztek a mérnökképzés elé is. Nemcsak az vált fontossá, hogy minél nagyobb számú mérnök hagyja el a Műegyetemet, hanem az is, hogy a fiatal mérnökök oklevelük megszerzésekor olyan szaktudással rendelkezzenek, amelynek birtokában azonnal bekapcsolódhatnak a termelésbe. Az első műegyetemi oktatási refor

m az 1948/49-e

s tanévben a "korszerüsités" a "szakositás" a "gyakorlati irányú képzés" jelszavaival indult é3 valósult meg. A Mérnöki Karon ekkor létesítették a hídépítési, ut-,vasútépítési és vízépítési szakoka

t.Ma, 25 év távlatából is megállapíthatjuk, hogy a Karunkon végrehajtott szakositás mértéktartó volt. Az első oktatási reform során 3zámos uj tantárgy került az egyes szakok tanterveibe, azonban - minthogy ugyanakkor egyes feleslegessé vált tantárgyak csökkentésére nem gondoltak - ez túlterhelést, heti 42-44 órás óraszámokat, lényeges tananyagbani átfedéseket eredményezett. Megállapítható volt az is, hogy néhány uj tantárgy bevezetése - tananyaguk rendkivül perifériális voltára tekintettel - nem volt indokolt

f a szakokon belüli ágazódás túlzottnak bizonyult. A második reform 195o-be

n fentiekben javulást hozott. Csökkentették a tantárgyak számát, s ezen keresztül a heti óraszámot, az egyes tantárgyak anyagát összefoglaló programok elkészítésével igyekeztek a tananyagot egységbe foglalni.