Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1970-1971

1970. november 16. (123-330) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Beszámoló az oktató-nevelő munka korszerűsítését szolgáló 1969/70. tanévi kari intézkedésekről - 2. Az Egyetem káderutánpótlási terve - 3. Javaslat az egyetemi tanári és egyetemi docensi pályázatok kiírására - 4. Személyi kérdések - 1. Egyetemi docensi pályázat elbírálása - 2. Javaslat díszdoktorrá avatásra

- 66 szintjét is fel tudjuk emelni. Az egyetem olyan fejlődési szakaszba lépett, hogy most már érvényesül az a követelmény-rendszer, hogy dooens csak az lehet, akinek tudományos fokozata van. Valóban magasabb igénnyel, a hármas igénnyel fogalmazzuk meg ezt, - és én nem is teszek különbséget a nagyobb gyakorlat, vagy a tudományos fokozat szempontjából, mert hol nagyobb gyakorlatra, hol tudományos fokozatra van szükség, hol pedig a tanszéki és laboratóriumi kutatási gyakorlatra, hol pedig kutatóintézeti gyakorlatra van szükség, tekintettel arra, hogy nálunk ez kiépítetlen valami. Nem lehet tehát ezt mechanikusan megfogalmazni. Az egyik helyettesíti a másikat, és különböző helyeken, különböző követelményeket kell megállapítani. A követelmény-rendszert azonban meg kell határozni, és fokozni kell. Sőt: szükséges, hogy benne legyen az idegen nyelvek tudásának követelménye is, és ezt fokozottan figyelembe kell venni a káder-utánpótlás kérdésénél. Jelen elvtárs vitatkozott Török elvtárssal az alkalmatlanság kérdéséről. Az alkalmatlanság kérdése valóban nem lehet beskatulyázás kérdése, - de az alkalmatlanság kérdése fennáll az oktatók egy részénél, és az alkalmatlanság kategóriájába beletartozható oktatók száma növekedhet, vagy csökkenhet a mi munkánk eredményeképpen. Amennyiben el tudjuk érni, hogy oktatóink nagy lépést tehessenek a fejlődésben, akkor is még mindig akadhatnak alkalmatlanok. De ismétlem: nagyon sok tehetséges ember, aki ma jó oktatónak tekinthető, holnapután alkalmatlan lehet, ha nem biztosítjuk a fejlődését. Azt hiszem,