Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1970-1971

1970. november 16. (123-330) - Nyilvános ülés - Zárt ülés - 1. Beszámoló az oktató-nevelő munka korszerűsítését szolgáló 1969/70. tanévi kari intézkedésekről - 2. Az Egyetem káderutánpótlási terve - 3. Javaslat az egyetemi tanári és egyetemi docensi pályázatok kiírására - 4. Személyi kérdések - 1. Egyetemi docensi pályázat elbírálása - 2. Javaslat díszdoktorrá avatásra

- 19 Időszakot kissé elhuzzuk. G e r e n d á s István: Tisztelt Egyetemi Tanács! Azt hiszem, hogy az előterjesztés nem megy tűi azon e direktiv hatáson, amelyet a maga esetlegességeivel, sajátosságaival, minden kar igényel a maga részére. Kézdi professzor felszólald# sával egyetértek, mert & karokon malik, hogy ezeket & határozatokat meg lehessen valósítani. Néhány kérdéssel vitatkozni kívánok, és elgondolkodni azok felett, - majd azután egy kiegészítést fogok tenni. Az egésznek a f őkonoepció ja az, hogy a rendkívül gyorsan haladó teohnlkai tudománnyal tartson lépést az egyetem. Azt hiszem, eléggé kialakult az a felfogás, hogy ennek nem az a módja,hogy egyre többet oktassunk a részié t-tudomány okból, hanem az, hogy minél alaposabban sajátítsák el az alaptudományokat és minél jobban tudják érvényesíteni az életben a tanulás eredményét. Ha valaki megtanulta a műszaki gondolkodást, akkor bármilyen gyorsan haladjanak is a műszaki tudományok, az nem fog osődbe jutni. Sőt: ennek olyan konzekvenciái is vannak, hogy a műszaki egyetemekre ós a természettudományokra lényegesen kevesebben jelentkeznek, mint azelőtt. Viszont a humán szakokra több a jelentkezés. Ennek egyik összetevője az a pesszimizmus, hogy a tudomány és a technika olyan mértékben gyorsul fel, hogy mire valaki elvégezte az egyetemet, addigra mindaz, amit tanult, tulajdonképpen már idejét multa. Ez hibás felfogás. Ebből következik, hogy rövidíteni lehet a tanulmányi időt, és lehet jobb módszereket változtatni. Lényegében ezt tükrözi ez az anyag, és ezt vélem belőle kiolvasni.