Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1969-1970

1970. február 23. (16-297) - 1. Az Egyetem 1970. évi költségvetési előirányzatának felosztása, valamint a szerződéses munkákból származó fejlesztési járulék, szociális és kulturális alap 1970. évi terve - 2. Egyetemi tanári és egyetemi docensi pályázatok elbírálása - 3. Beszámoló a Gépészmérnöki Kar munkájáról - 4. Egyetemi Doktori Szabályzat és Végrehajtási Utasítás - 5. Egyebek

tő szakon 32 fo volt. A 2 éves képzési idő alatt szakonként /a <-/. tő és reaktortechnika szak kivételével/ a hallgatók kb. 4o %-a lemorzsolódott. A hegesztő szakon a lemorzsolódás csekély, mert az ipar a hegesztett szerkezetek minősítését csak szakmérnökökre bizza. A szakmérnökök szerepe az ipari fejlesztésben igen figyelemreméltóan alakult. A végzett szakmérnököket általában a műszaki fejlesztés élvonalában találjuk. A szakmérnökképzés beindulásától, vagyis 1961-től 1969. november 1ig a Kar: 355 szakmérnöki oklevelet adott ki. 197°„ februárra 3 szakon ismét oktatás indul /Hegesztő-, Gépszerkesztő- és Távfűtő- távhőellátás szakon/* A szakmérnökképzést eredményei mellett kritika is érheti. A Karon vannak olyan vélemények is, hogy ez a képzés alapjában elhibázott, mert szakmérnökké valaki az ipari gyakorlat folyamán válik. Vannak olyan vélemények is, hogy ha valaki egy szakterületbe már erősen bedolgozta magát és azon a területen elmélyült ismeretei vannak, az Egyetem esetleg nem képes neki szakterületén ujat mondani. Az oktatók túlnyomó része sem rendelkezik szakmérnöki képesítéssel. Ezért inkább a szakterülethez kapcsolódó határterületeken kellene tudását elmélyiteni. Pl. e|fer anyagmozgatással foglalkozó szakembernek szabályozáselmélet, automatika, villamos motorok stb. területén kell^ie mélyebb ismereteket szereznie ahhoz, hogy saját szakterületén továbbfejlődhessen. Ezek a vélemények is^azt mutatják, hogy jelen formájában a szakmérnökképzés megmerevedett és tovább fejlesztésre vár. Kezdetben az ipar sem fogta fel helyesen e képzés célját, mert pl. egyik nagy gyárunk az első dieselszakmérnökképzésre túlnyomó részben olyanokat delegált, akik addig egyáltalában nem dolgoztak a dieselmotorok területén. Szerveztünk olyan szakmérnöki tanfolyamokat is, amelyek valójában átképző tanfolyamok voltak, mint pl. az Élelmiszeripari Szakmérnökképzés, ahol a résztvevők legnagyobb része a Kar más szakágazatán végzett. Igy alapismeretek hiányában nem is kaphattak mélyebb ismereteket. A szervezés sem volt a legszerencsésebb. A szakmérnök-továbbképző előadások nem számitanak be a tanszékek oktatási te-helésébe, mert ezt külön dijazták, az adminisztratív ügyintézéssel járó többletmunkákat viszont nem dijazzák. Elhibázott elképzelés az is, hogy minden előadót jegyzetirásra köteleznek. Ennek következménye az, hogy a jegyzetek jelentős része raktáron fekszik és eladhatatlan. A szakmérnökképzésben már nem szabadna jegyzetekre támaszkodni, hanem a hallgatók egyéni szakirodalmi tanul