Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1969. április 28. (187-212.) - 1. Tran Van Dac műszaki doktorrá avatása - 2. A BME egészségügyi helyzete - 3. A szerződéses munkák 1968. évi alakulása - 4. A BME 1968. évi költségvetésének végrehajtása - 5. A BME 1968. évi beruházási és korszerűsítési tervének teljesítése - 6. A BME szociális és jóléti intézményeinek fejlesztése - 7. A káderfejlesztési tervek teljesítése - 8. Megbízott docensek ügyének rendezése - 9. A Villamoskari Géptan Tanszék docensi pályázata

- 16 Dr.Orosz Zoltán gazd. és müsz.főigazgat6: Porübszky elvtárs első kérdésére válaszolva elmondja, hogy a 60 millió forgalom utáni 32 millió tiszta bevételből indultak ki, amelynek lo%-a i,2 millió forint. Második kérdésére hogy a karok egyetértettek-e a pénzügyi hitelfedezettel, azt tudja mondani, hogy elvileg támogatták a javaslatot. Az a véleménye, hogy az egyetem központi alapokból azt a 18 milliót nem tudja finanszírozni. Abban az esetben, ha a Minisztérium hozzájárul hogy a fejlesztési alap terhére megvalósítható legyen, akkor Ígérjük, hogy meggyorsítjuk az egész fejlesztést. Két évig kérjük a karokat, hogy a fejlesztési alapjuk 50 %-át fizessék be a közös kasszába a közös feladatok végrehajtására. Mégegyszer hangsúlyozza, hogy a javaslattal minden kar képviselője elvileg egyetértett és azt támogatta. Vágó elvtárs felvetette a menza kérdésének rendezését. Ezzel egyetért, a távlati fejlesztési tervben foglalkoznak is vele. Ez azonban beruházási kérdés és a közeljövőben a minisztériummal rendezni fogjuk. Vágó elvtárs felvetette továbbá, hogy az előirányzott és a teljesítés közötti összeg jelentősen eltér. Bevallja, hogy örül a 85 %-os teljesítésnek. Megnyugtatja azonban, hogy a pénz nem veszett el, mert az előirányzott keretet áthoztuk az 1969.évre. A V/2, épülettel kapcsolatban az a helyzet, hogy az eredeti tervvel szemben módosítások történtek, természetesen ezek építőipari problémákból merültek fel. Véleménye szerint nincsen szükség kari bontásra, ismeretes, hogy szeptember lo-ig az épülettel elkészülnek, reméljük addig döntés születik, hogy a felszabadult területeket kik kapják, milyen célra. Bonta elvtárs kérdésével kapcsolatban lehetne vitatkozni, de ezen a téren vannak már rossz tapasztalataink. Egyébként rendelet nem teszi lehetővé, hogy az Egyetem megbízást adjon sajátmagának. Ha a nagy tervezéseink érvényesülnek, ezt a rendelkezést felül lehetne vizsgáltatni és kérni, hogy az egyetem sajátmaga tervezze meg épületeit. A kazánház sorsával kapcsolatosan megjegyzi, hogy azt végle* gesen fel számolni nem tudjuk még. Elvileg azonban egyetért azzal, hogy folytatni kell a labor tervezését és amennyiben elhatározott dolog az illető kiküldetése Lengyelországba, azt feltétlenül végre kell hajtani. Más kérdés az, hogy a konkrét kivitelezéshez mikor kezdünk hozzá. A lakáskérdést azért nem emiitettük, mivel már kezdeményezéseket tettünk a Minisztérium felé ebben az ügyben. Éppen az ezzel kapcsolatos minisztériumi rendelkezésnek megfelelően, hogy az ipari megbízásokból befolyó bevételek terhére tegyék lehetővé saját szociális és jóléti alapból, sőt még jutalmazási alapból is hozzájárulhassunk kamatmentes kölcsönök sőt ellenszolgáltatás nélküli hozzájárulások adásához. Erre a mai napig választ még nem kaptunk, de tudomásunk van arról, hogy az MM kedvezően fogadta javaslatunkat és tárgyalásokat folytat a Pénzügyminisztériummal. Kádár elvtárs felvetette, hogy az 1967. aug. óta rendelkezésre álló 2,5 millió Ft, amely lakásfejlesztés célját szolgálja, hogyan áll. Köztudott dolog hogy a lakásépítést megelőzően igen sok munkára van szükség, többek között terület kijelölésére épitési