Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1957-1958
1958. március 27. (95-124.) - 1. A BME egészségügyi helyzete (írásos előterjesztés) - 2. A MAFC tevékenysége (írásos előterjesztés) - 3. A Tudományos Kutatási Tanács tevékenysége (írásos előterjesztés) - 4. A BME kulturális élete (írásos előterjesztés) - 5. A BME szociális helyzete (írásos előterjesztés)
- 2 - 2O896 Ez a tény csak akkor jelent komoly problémát, amikor -az ugyanazonfizetési kategóriák közötti nagymértékű eltéréseket is kimutatjuk. Itt nem kivánjuk vizsgálat tárgyává tenni az aránylag kisszámú magas kereseteket, melyek mögött nagy jelent őss gü tudományos, és a népgazdaság számára igen értékes eredmények vannak. Nagy jelentősege van főleg mérnökképzettségü asszisztencia keresetében mutatkozó, átlagosan l.ooo - 5.ooo.- Ft nagyságrendű eltéréseknek. Egyes tanszékekre szivesen törekednek tanársegédeknek, adjunktusoknak, mig másokról as iparban jelentkező nagyobb kereset miatt elég gyakori az elszivárgás. Szólni kell még a mechanikusok, laboránsok keresete között mutatkozó nagy elte résekről. A Műszaki Egyetem karbantartó üzemének szakmunkásai átlagos havi fizetése 1.25o.-Ft, ha egy ilyen szakmunkás valamelyik tanszékre kerül tanszéki mechanikusnak, fizetése l,4oo,- Ft - 1.7oo.- Ft között lesz. Ehhez járul még havi 5oo - l.ooo.- Ft, több esetben 2.ooo.- Ft átlagos külön kereset is az u.n. KK-s tanszékeken. Mindezek ellenére sem lehet egyetérteni azokkal a megállapításokkal, hogy az egyetemen az iparral szemben jelentkező, többletjövedelem sok hátránnyal jár, mert a továbbfejlődésre szánt időt rabolja el, legalább is akkor nem, ha a tanszékek nem kizárólag kereseti lehetőségnek tekintik a KK munkát. Ekkor ugyanis csak olyan jellegű feladatokat vállalnak, melyek szervesen összefüggnek a tanszék munkájával, s igy egyrészt elősegítik az oktatás és az ipar szorosabb kapcsolatának kifejlődését, másrészt a feladatok megoldása megköveteli és elő is segiti a tanszék dolgozóinak tudományos továbbfejlődését. Mindezek egybevetése után is megállapíthatjuk, hogy az alkalmazottak, akiknek túlnyomó többsége KK jövedelemmel egyáltalán nem,vagy osakkis mértékben rendelkezik - objektíve is jogosan veti fel azt a panaszt - köztük olyanok is, akiknek rendezett családi körülményeik következtében anyagi nehézségük nincs- hogy az egyetemen dolgozók fizetése lényegesen elmarad az iparban dolgozó azonos szakképzettségű, azonos tapasztalatokkal rendelkező mérnököké, ill, szakmunkásoké mögött. Látnunk kell, hogy itt az anyagi problémák mellett a megbecsülés bizonyos objektív jelének a hiányolasa is szerepel. A beérkezett jelentések alapján megállapíthatjuk, különösen a két és többgyermekes családoknál - hogy a fizetés 5o-6o í,ó-át fordítják élelmezésre, mig lakbér és háztartási cikkekre 3o t;i> jut, s igy a fennmaradó lo# jut ruházkodásra és kulturális célokra. A feltüntetett kiadási tételek /élelem, ruházkodás, lakbér, kulturális kiadások, szórakozás, lakberendezési kiadások/ az összehasonlított időszakokban és az egyes személyeknél nagy eltéréseket mutathatnak. Különösen jelentős az eltérés a/megfelelő felszerelésű háztartással, lakással rendelkező .családok és a mé most otthont alapítók között, akik fizetésük nagyobb részét sokszor 5o';i-ot is lakásvásárlás ás berendezés céljaira tartalékolják, annyiban a fennmaradó összeg a legszükségesebb élelmezési és ruházkodási kiadások fedezésére elégséges. Ilyen esttben a kulturális kiadásokra és a szórakozásra semmi sem jut. /Ilyen helyzetben van az alkalmazottak 22'^-a./