M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1941-1942

1941. december 11. (89-136)

gére vonatkozó okmányokat kérvényéhez is csatolta. 1921-ben jeles érettségivel befejezvén középiskolai tanulmányait, mint a br. Eötvös József Collegium állami javadalmazású tagja a budapesti Tudományegyetemen szerzett dicséretes eredményű középiskolai tanári oklevelet a természetrajz-vegytanból. 1925-ben ásványtanból (mint főtárgyból) „summa cum laude“ eredménnyel tett bölcsészetdoktori szigorlatot. 1926 óta áll az ásvány-földtani tanszék szolgálatában; 1926. január 30-tól június 26-ig mint szakdíjnok, ettől kezdve mint tanársegéd, s végül 1932. június 30-tól mint adjunktus. Az 1935—36. tanévben meghívott szakelőadóként helyettesítette Vendl Miklós dr. egyetemi nyilv. r. tanárt az Általános ásványtan c. tárgy előadásában és vizsgáztatásaiban. 1936 óta továbbá ugyancsak egyetemünk bánya- és kohómérnöki osztályán a Rendszeres ásványtan és kőzettan c. kötelező tárgyat adja elő meghívott szakelőadói minőségben, az 1941—42. tanévben pedig helyettes tanári minőségben az ásvány-földtani tanszék összes előadásainak, vizsgáinak és szigorlatainak megtartásával bízatott meg.

1932-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán magántanári képesítést nyert „Az üledékes kőzetek“ c. tárgykörből. Műegyetemünk 1939-ben a felsöbboktatás és a tudományos kutatás terén szerzett érdemeinek elismeréséül az egyetemi nyilv. rk. tanári címmel való kitüntetésére tett előterjesztést, amelyet az 1940. évben el is nyert.

1925-ben szedimentpetrográfiai dolgozatával az Eötvös-díjat érdemelte ki. Az 1928—29. tanévre állami külföldi, 1932-ben pedig állami belföldi kutatói ösztöndíjat nyert. Ugyancsak 1932-ben a Széchenyi Tudományos Társaságtól kutatói támogatást kapott szénkőzettani tanulmányokra. 1929-ben Zürichben az Eidgenössische Technische Hochschule ásvány-kőzettani intézetében, 1930-ban a monacói oceanografiai intézetben, 1932-ben pedig a berlini Preußische Geologische Landesanstaltban végzett kutatásokat. Ezenkívül számos más európai országban tett kisebb-nagyobb geológiai tanulmányutat.

1934. és 1937. között a m. kir. Pénzügy-, illetve Iparügyi Minisztérium bányászati osztályának megbízásából résztvett a dunai aranykutatásokban, 1938 óta pedig egyéb érc- és szénkutatásokat is végzett, részben az említett minisztériumok megbízásából, részben pedig mint a m. kir. Földtani intézet külső munkatársa.

Szádeczky-Kardoss Elemér tudományos munkásságának bizonyítására 40 szám alatt felsorolt (a kétnyelvű kiadások tekintetbevételével összesen 60) önálló kutatáson alapuló dolgozatra — köztük egy hatalmas, több száz oldalas monográfiára —, további 6 kritikai, ill. népszerű értekezésre hivatkozik. Munkáit e javaslat végén soroljuk fel. Ezek irányuk szerint a következőképen csoportosíthatók. Kristálymérésekkel foglalkozik 3 dolgozata, kristályok optikai viszonyaival, illetve kristályoptikai módszertannal 2, ércvizsgálatokkal 2, leíró kőzettani jellegű 4, kőzetképződési és szénkőzettani irányú 7, petrográfiai módszertani irányú 3, geológiai felvételi eredményeket közöl 8 dolgozata, regionális kőzettani, sztratigrafiai és tektonikai monográfia 1, sztratigrafiai irányú dolgozata 1, általános geológiai tárgyú 5 és hidrológiai tárgyú 4 értekezése. Ismeretterjesztő, népszerű és kritikai dolgozatai (6 db) a hazai földtani kutatás kérdéseivel, továbbá szénás ércmíkroszkópiával foglalkoznak. Végül könyvismertetései, ill. bírálatai is megjelentek.

Szádeczky-Kardoss Elemér kristálytani dolgozatai nemcsak a kristályok mérésével és alakjával foglalkoznak, hanem egyikben eddig ismeretlen kristályok kristálytani alapelemeit is meghatározza. Más dolgozata a fuchsit optikai viszonyait adja teljes részletességgel. Kristályoptikai módszertani dolgozatában pedig rámutat arra, hogy a Berek-féle kompenzátorral való mérésnél eddig figyelembe nem vett hibaforrás van s annak kiküszöbölésére is van javaslata. Ércek mikroszkópi vizsgálatával foglalkozó dolgozatai közül különösen a dunai aranyra vonatkozó kutatásai jelentősek. Leíró kő-