M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1941-1942

1941. szeptember 24. (1-26)

6 vonja le következtetéseit, hanem csak nagy anyag gondos feldolgozása után hajlandó megállapításait közölni. Érthető ezért, hogy tanulmányai­nak nem annyira száma, mint inkább jelentőségük teszi kutató munkás­ságát rendkívül becsessé. Kiváló képzettségének, széleskörű gyakor­lati ismereteinek, kitűnő megfigyelőképességének, nemkülönben szigorú önkritikájának köszönheti, hogy megállapításai feltétlenül megbízhatók és szabatosak, úgyhogy a külföldi szakkörök is nemcsak felfigyeltek tanul­mányaira, hanem á llandóan hivatkoznak is reájuk. Elegendő példaké­pen megemlítenünk a „Haemangiosarkomatosis járványszerű előfordulása madarakban“ című dolgozatát, melyben rendkívüli alapossággal és szel­lemes okfejtéssel mutatja ki a daganatképződés összefüggését bizonyos fejlődési hibákkal, vagy a „Kórszövettani elváltozások a sertéspestisben és paratyphusban beteg sertések idegrendszerében és nyirokcsomóiban“, szintúgy „Adatok a kancák járványos elvetélésének kórszövettanához“ című dolgozatait, amelyekben egészen új megvilágításba helyezte a dol­gozatok címében megjelölt elváltozások lényegét és jelentőségét. E dol­gozatai s hasonlóképen a vírusok okozta egyéb betegségek kórbonctaná- val és kórszövettanával foglalkozó tanulmányai európai viszonylatban is az állatorvospathologusok első sorában jelölik ki helyét. Sályi Gyula ezenkívül elismerten kitűnő előadó is. Erről nemcsak a különféle szakegyesületekben tartott előadásairól elhangzott kritikák tanúskodnak, hanem bizonyságot tesz az az érdeklődés is, amellyel hall­gatóságunk mind magántanári kollégiumában, mind helyettestanán minőségében tartott rendszeres előadásaiban egyszerű és világos okfejté­seit követi. Kitűnő pedagógiai érzéke nyilvánul meg azokban a bemuta­tásaiban is, amelyeket évek óta tart a m. kir. Országos Állategészségügyi Intézetbe beosztott gyakorlóféléves hallgatóinknak az intézet gazdag hullaanyagának felhasználásával. Az utóbbi munkássága közben főnöke arról is meggyőződött, hogy ért a hallgatóság vezetéséhez és fegyel­mezéséhez is. Az előadottak összefoglalásaként az a véleményünk, hogy dr. László Ferenc igen érdemes és tiszteletreméltó munkása az állatorvosi kórbonc- tannak és kór szövettannak, alapos tudása és szorgalma őszinte elismerést érdemel. Mindazonáltal elsősorban előadóképességének fogyatékossága miatt nem tekinthető olyan szakférfiúnak, akinek megnyugvással lehetne kezébe tenni osztályunk kórbonctani és kórszövettani tanszékének ellá­tását. Ezzel szemben dr. Sályi Gyulát nemcsak kiváló elméleti és gya­korlati ismeretei, nemkülönben mélyenjáró kutató munkássága, hanem elismert előadóképessége és paedagogiai érzéke is mindenképen alkal­massá teszik a tanszék méltó betöltésére. Ezért tisztelettel javasoljuk, hogy a kórbonctani és kórszövettani tanszékre nyilvános rendes tanári, minőségben egyedül dr. Sályi Gyula m. kir. főállatorvos, egyetemi magán­tanár terjesztessék fel kinevezésre a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Budapest, 1941. szeptember hó 15-én. Dr. Manninger Rezső s. k. ny. r. tanár, a bizottság elnöke. Dr. Hetzel Henrik s. k. ny. r. tanár Dr. Kotlán Sándor s. k. ny. r. tanár a bizottság tagjai. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom