M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1941-1942
1941. szeptember 24. (1-26)
4 eosinöphilia kérdésével, a nemiszervekben az ivartalanítás nyomán kifejlődő elváltozásokkal, endokrinológiai dolgozatai közül pedig a ló hámtes- tecskéinek és a tobozmirigynek elváltozásával foglalkozó dolgozatait. Ezek azt bizonyítják, hogy szerzőjük nemcsak jó megfigyelő, hanem a mélyebb összefüggéseket is meglátja. Munkássága ezért elismerést érdemel, habár kétségtelen, hogy közléseit inkább a megfigyelési anyag meny- nyisége, mint a feldolgozásukat irányító szempontok minősége jellemzi. Tudományos munkássága annál inkább méltánylást érdemel, mert viszonylag mostoha körülmények között, teljesen magára utalva búvárkodik. Joggal feltehető, hogy kedvezőbb kutatási lehetőségek között inkább tudott volna a dolgok mélyére hatolni s jelen alakjában is tiszteletet parancsoló tudományos működése még értékesebbé válhatott volna. Sajnos, kevésbbé kedvezően nyilatkozhatunk előadói készségéről. Szakegyesületekben ismételten hallottuk előadásait. Mind magunknak, mind másoknak megállapításai szerint nem szerencsés előadó. Nehézkes előadásai tárgyuk és tartalmuk érdekessége ellenére sem tudják különösebben felkelteni az érdeklődést, s a mellett beszédtechnikája is kifogásolható. Dr. Sályi (Sál) Gyula a m. kir. Országos Állategészségügyi Intézetbe beosztott m. kir. főállatorvos. Született 1903-ban Békéscsabán. Római katolikus vallású; mind maga, mind felesége a nagyszülőkig bezárólag igazolta nemzsidó származását. Miután 1921-ben a gyulai róm. kát. főgimnáziumban jeles eredménnyel letette az érettségi vizsgát, 1921—1925-ig a m. kir. Állatorvosi Főiskola hallgatója volt s 1926-ban kitűnő jelzésű állatorvosi oklevelet nyert. 1926—1928-ig a főiskola kórbonctani intézetében gyakornok, majd tanársegéd volt. Közben summa cum laude jelzésű állatorvosdoktori oklevél birtokába jutott, 1928-ban pedig m. kir. állatorvossá nevezték ki. Ebben a minőségben, 1940 óta mint a VII. fizetési osztályba sorolt m. kir. főállatorvos, a m. kir. Országos Állategészségügyi Intézetben teljesít szolgálatot; 1937 óta önállóan vezeti ennek az intézetnek kórbonctani osztályát. Időközben (1929-ben) kitűnő eredménnyel letette az állatorvosi tisztivizsgát is és két ízben (1931-ben és 1938-ban) féléven, illetőleg három héten át Németországban a Birodalmi Egészség- ügyi Hivatal laboratóriumában, valamint a hannoveri állatorvosi főiskola és a müncheni és lipcsei állatorvosi fakultások intézeteiben búvárkodott, 1937-ben pedig néhai Schaffer Károly egyetemi tanár vezetése alatt a budapesti tudományegyetem agykutató intézetében töltött el hosszabb időt a finomabb agyszövettani módszerek tanulmányozásával. 1937-ben karunkon „Az ultravirusos betegségek kórtana“ című tárgykörből magántanári képesítést nyert, folyó évi március hó 24. óta pedig osztályunkon helyettestanári minőségben előadja a kórbonctani és kórszövettani kollégiumokat. 1940-ben mint póttartalékos katonai kiképzésben részesült. Pályázati folyamodványához 29 magyar és német nyelven közölt dolgozatot mellékel, melyek közül 5 két nyelven jelent meg. Dolgozatainak jegyzéke a következő: 1. A ló heréjének pigmentatiója (Köziem, össze- hasonl. élet- és kórtan köréből, 1928. 21. k., 355. 1.). — 2. Haemangio- sarcomatosis járványszerü előfordulása madarakban (Állatorvosi Lapok, 1930. 144. 1.). — 3. Uber einen Fall von endemischer Hämangiosarkoma- tose bei Hühnern (Virch. Arch. 1930. 279. k., 62. 1.). — 4. A budapesti kannatej gümőbacillus- és abortusbacillustartalmáról (Köziem, össze- hasonl. élet- és kórtan köréből, 1932. 25. k., 143. 1.). — 5. Uber die antigéné Wirkung verschiedener Tuberkuline im Vergleich mit B. C. G. (Zentralblatt f. Bakt. 1934. 131. k., 103. 1.). — 6. Kórszövettani elváltozó-
