M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1935-1936
1936. június 22. (256-370)
szeretettel foglalkozik szilárdsági problémák kísérleti megoldásával. Hivatali működése során is mindenkor módját keresi annak, hogy a hivatalos kísérletek, próbaterhelések közvetlen feladatukon kívül, egy általánosabb tudományos célt is szolgáljanak. Úgy elméleti, mint gyakorlati nagy tudással rendelkezik. Ma hivatali működésénél fogva is a legkülönbözőbb épületszerkezetek, vas-, vasbeton-, íaszerkezetek, téglaépítmények szerkezeti és szilárdsági feladataival, valamint az építőanyagokkal hosszú éveken át kiváló sikerrel foglalkozik. Rövid műegyetemi kisegítő tanársegédi működésén kívül egyetemi oktatással különösebben nem foglalkozott. Gondolatközlése úgy írásban mint előadásaiban sokszor nem eléggé világos és szabatos. III. Dr. Sabathiel Richárd, született 1875-ben Budapesten, római katolikus, nős. Érettségit a budapesti VII. Barcsay-utcai gimnáziumban tett. A Kir. József-Müegyetemen 1897-ben mérnöki oklevelet és 1908-ban kitűnő minősítésű műszaki doktori oklevelet szerzett. 1917-ben magántanári képesítést nyert „Keretszerkezetek elmélete“ című tárgykörből. A mérnöki oklevél megszerzése után két évig dr. Kherndl Antal mellett tanársegéd volt. Ezután állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra ment, melynek során a badeni államvasutak hídosztályában, továbbá Tetmajer tanár mellett a zürichi anyagvizsgáló intézetben dolgozott. Ezután egy tanéven át újból műegyetemi tanársegéd a Kir. József- Műegyetem alkalmazott szilárdságtani tanszékén. 1901-től négy évig az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság hídosztályában dolgozott a neves hídépítő mérnök, Tóth Róbert vezetése mellett és különböző vasszerkezetek tervezésében vett részt. így része volt egy magas vas-aquaduktnak, valamint a szentpétervári Néva-híd pályatervének kidolgozásában, mely megvásároltatott. A resiczai völgyzárógát munkálatainál pedig mint építésvezető működött. Ezután dr. Zielinski Szilárd tervezőirodájában három évig, majd Lenarduzzi János építési vállalkozónál hat évig mint tervező mérnök dolgozott. Ez idő alatt főleg vasbetonszerkezetek tervezésével foglalkozott. Ebből az időből nevezetesebb munkái a brassó-fogarasi vonalon épült 30 m nyílású viadukt, két 53 m magas temesvári víztorony és három kútcsoport, valamint a marosvásárhelyi vízerőtelep vasbetonszerkezeteinek tervei. A temesvári vízvezetéknek, valamint Miskolc város csatornázásának az építő vállalkozó részéről vezető mérnöke volt. 1914-től kezdve önálló tervezőirodája van és igen változatos munkásságot fejtett ki, főleg vasbetonszerkezetek tervezése terén. Munkái úgy a hídépítés, mint a magasépítés és főleg a vízépítés körébe estek. Kiválóbb munkái a soroksári Dunaág vízerőtelepeinek tervezése, a felső- dobszai gát, az ikervári vízmű átépítése, a szombathelyi erőmű, számos híd, vízmedence, a tiszaluci vízerőtelepek és az alföldi öntözőmüvek terveinek elkészítése. Irodalmi munkássága főleg a sztatika és szilárdságtan köréből való és mint Kherndl professzor tanítványa előszeretettel foglalkozik a feladatnak geometriai és grafikus megoldásával. Fontosabb irodalmi munkái a következők:
