Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektori értekezletek, 1964-1965
1965. április 9. (108-142.)
14 2216/1%5 otthon folytatják a tanulást, elkészítik az évfolyamteryet, rajzfeladatokat, stb. A félév végén ismét egy hónapra "bevonulnak" az egyetemre, ahol elvégzik a szükséges laboratóriumi gyakorlatokat és leteszik a vizsgákat. A tapasztalat azt mutatja, hogy két hónapos intenzív tanulással kifogástalanul elsajátítható egy félév anyaga, ha a rajzfeladatok készítése nem ebbe az időbe esik* Felvetődött a nyugati államokban terjedő "szendvics" rendszer ötlete is. Ennek lényege, hogy a hallgatók félévenként /esetleg tanévenként/ váltakozva egyetemre járnak nappali hallgatóként, illetve dolgoznak az üzemben. E rendszernek akkor nyilvánul meg igazi előnye, ha két azonos munkahelyen dolgozó hallgató váltja egymást, mert igy a vállalatnál semmilyen zavar és fennakadás nem jelentkezik. A hallgatók lemorzsolódása rendkívül kicsi, kisebb mint a nappali tagozaton, mert a tanulási feltételek egyformák, de ugyanakkor egyrészt az üzemi tapasztalat és a nagyobb érettség, másrészt a féléves "utóvizsgaidőszak" a szendvicsrendszer- ben tanulok javára billenti a mérleget. A szehdvicsrendszemek szocialista rendszerben nyíl- * vánvalóan anyagi kihatásai is vannak /fizetéstérités, vagy ösztqndij a tanulás időszakában, ami a kapitalista országokban nincs/, de a kérdés megfordítható: nem lehetne-e az eddigi nappali hallgatók egy részét is ide irányítani, illetve a nappali létszám további növelése helyett ezt a rendszert alkalmazni a közvetlenül érettségi után felvett hallgatók egy részénél is? /Ennek előnyei nyilvánvalók/. A féléves váltás előnyösebb a tanulás szempontjából, de hátrányosabb oktatásszervezés szempontjából, t.i. nem mindig fut együtt az oktatás a rondes nappali oktatással, minden második félévben külön foglalkozásokat kell szervezni. Évenkénti váltás esetén ez a probléma nem lenne meg, azonban 3 túl hosszú szünetek zavarnák a tanulást.
