Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektori értekezletek, 1964-1965
1965. április 9. (108-142.)
2208/1965 mista számítással az esti-levelező diplomákat a szaktechnikusi oklevéllel vehetnénk egyenértékűnek* Sajnos ezt nem tehetjük, mert a két intézmény képzési célja közötti különbség miatt az esti-levelező hallgató valójában elméleti ismeretekkel rosszul megalapozott, gyakorlatias ismeretekre nem kiképzett "szakember" lett, szemben a szaktechnikussal, aki a maga területén teljesértékü kiképzést kapott. Régi tapasztalat, hogy az esti és a levelező hallgatók a felsőbb évfolyamokra kerülve fokozatosan javítják tanulmányi.átlagukat, hasonlóan a nappali hallgatókhoz. Sokan ezt a jelenséget kedvezőnek, illetve pozitívnak értékelik. Sajnos ez a jelenség korántsem egyértelműen előnyös, mert helytelen következtetések levonásához vezetett. Ugyanis a tanulmányi eredmények nemcsak azért javulnak a felsőbb évfolyamokon, mert a hallgatók "belejönnek" a tanulásba, megkomolyodnak, stb. Egyszerűen, miután valahogy átkinlódták magukat az elméleti alap és alapszó tárgyakon, nyilvánvaló, hogyha eoR&al gyakorlatiasabb szaktárgyak már könnyebben mennek. A jobb eredmények megnyugtatják a közvéleményt is, és mindenki elfelejti, hogy ezek a hallgatók éppen azokkal az ismerétekkel nem rendelkeznek, amelyek mérnökké teszik a mérnököt^ 33 körülmény miatt különösen nagy veszélyt rejtenek magukban az un. "kegyelem elégségesek". 3* Módszertani kérdések Az esti oktatási forrná lényegében a nappali oktatáshoz hasonlít, csak a körülmények sokkal mostohábbak. Ez elsősorban nem a heti órarendi foglalkozás kisebb óraszámában nyilvánul meg, mert a kisebb óraszám önmagában nem jelent okvetlenül hátrányt. Sőt, a heti terhelés csökkentése világszerte elkezdődött nappali vonatkozásban is* Igen sok egyetemen heti 20-26 óra a kötelező óraszám. Ehhez képest az esti tagozat 16 órája nem túlságosan nagy csökkenés, különösen, ha figyelembe vesszük az egy évvel hosszabb képzési időt!- 6 -
