Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektori értekezletek, 1963-1964
1964. március 13. (382-435.)
tehát gyakorlatilag nem jelent olyan döntő hátrányt valamilyen egyetemi szak ismeretanyagának hiánya, mint amilyet a szakosítás hivei feltételeznek, másréa&t gazdaságosabb a szakképzést akkor nyújtani, amikor már kialakult a többé- kevésbé végleges szakmai perspektíva. Mindezek a túlzott egyetemi szakosítás ellen, s a szakmémökképzés fejlesztése mellett szólnak. A szakmémökképzés szakosításánál - az egyetemi szakosítás mellett - a népgazdasági igényeket kell figyelembe venni, az eddig beindított szakokról általában elmondható, hogy azokat a különböző tárcák sürgetésére indítottuk be, tehát a népgazdasági igényeknek megfelelnek. a most tervezett szakokat a tárcák szintén egyértelműen igénylik, azonban néhány szaknál bizonytalanság látszik a létszámigények megállapításánál. Ez összefügg a szakosítás szélességével is. Nyilvánvaló, hogy ha túl szűk szakon indítunk be szakmérnöki tanfolyamot, hamar kielégíthetek a népgazdaság ilyen irányú igényei. Ez jellemző azokra a szakokra, amelyelmek a beindítását a tárcák túl ritkán /3-4 évenként/ kérik. Helyes lenne a szakok szélességét úgy megnövelni, hogy a hallgatói létszám elegendő legyen a maximum kétévenkénti . indításra. A túl ritka inditás egyébként a kis főhatóságok vonatkozásában is felmerült, mivel területükön általában kevés a mérnök. Az eddig tervbe vett tanfolyamok nem meritik ki az egyetem ilyen irányú lehetőségeit. Amennyiben egy - az egyetemi szakok felülvizsgálatával egyidőben végrehajtott - felmérés eredménye indokottá tenné újabb tanfolyamok beállítását, az minden további nélkül megvalósítható lenne, különösen, ha figyelembe vesszük a szaktanszékek terhelésének relativ csökkenését.- 7 - 3326/1964.
