Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1966-1967

1966. november 30. (45-80.) - 2. „A magyar népgazdaság 1980. évi műszaki szakember szükséglete és fedezet” című OMFB anyag megtárgyalása (54., - 59-69.)

- 5 A jelentés felveti a tudományos kutatás igényességének kérdését, de ennek a területnek szakok szerinti betervezésével nem foglalkozik. A létszámok megállapításánál többek között megállapítja azt a feltételezést, hogy általánosságban a műszakiak 64 éves korban mennek nyugdíjba. Sajnos ez nem igaz, a műszakiak nagyobb részét 60 éves korban nyugdíjazzák /véleményünk szerint helytelenül/. Általánosságban is fel kell vetni azt, hogy kiket ért a jelentés az épitőanyagipar szakembereinek, kiket von be az építészmérnök, az építőmérnök kategóriája alá. Semmi nyoma sincs a jelentésben annak, hogy az épitőipar épületgépész,épitőgépész-szükségletét honnan és hogyan fedezze. Azt a feltételezést, hogy a szaktechnikusok egy részét a műszaki egyetemek képezzék ki, nem fogadhatjuk,el, ez minden pedagógiai, szakmai, realitási alapot nélkülöz. Érdekelt volna bennünket a felhasznált ágazati mérnök technikus-szükségleti tanulmányokból az épitőanyagiparra, az építőiparra, a közlekedésre, a vízügyi szolgálatra, a geodéziára, a mezőgazdaságra, az államigazgatásra vonatkozó tanulmány. Itt jegyezzük meg ismételten, hogy a kutatás elemzését a szakmáktól függetlenül elvégezni helytelen. Feltesszük a kérdést, hogy az államigazgatásra vonatkozó tanulmányban szerepelnek-e a tanácsok ? i Az ágazati szakbizottságok összetételére az a jellemző, hogy általában vagy nélkülözik, vagy igen kis százalékban szerepel bennük az illető szakma szakembere. E tény nyilván sok hibaforrás oka lehet.