Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

62 A harmadik nagy feladat-csoport: a számonkérés, ami egyúttal készteti a hallgatókat a tanulásra. Ha a számonkérés folyamatos, akkor a tanulás is folyamatos. Ennek a zárthelyi az eszköze. Ennek sokféle módja van. Az anyag nem foglal állást a módszerek mellett. A számonkérésre tehát nagyon alkalmasak a gyakorlatok és a végén generálisan a vizsga. Lévai elvtárs emiitett egy-két módszert, amelyekkel elérhető volna, hogy több mutatószám álljon rendelkezésre a aihősitésnél, hogy ne egyedül csak a vizsga eredményei alapján itéljük meg a hallgató felkészültségét. Még egy-két szót a számonkérésnek, a vizsgának a tapasztalatairól. Nem kellemes dolog megállapítani, hogy a hallgatók jelentős része - jó egyharmad része - majdnem ugy áll hozzá a kalkuloshoz: kérem, professzor ur, nekem mindegy, hogy elégséges kalkulust tetszik-e adni, vagy közepest. Ez destruktív magatartás, mert azt foglalja magában, hogy neki mindegy, hogy milyen jegyet kap, mert igy is kap oklevelet és ugy is. Figyeltem ennek a kategóriának a morális és a szakmai színvonalát. Ebből a kategóriából egyharmad résznek nagyon viszolyogva adnék oklevelet. Ezzel a fontos kérdéssel szembe kell nézni. A tapasztalatokból sok minden leszűrhető a módszerekre vonatkozóan"s, és ezeketna tanulságokat fel kell használni. Megemlítette valaki, hogy évente módszertani megbeszéléseket kellene tartani. A matematikai felkészültsége a hallgatóknak siralmas. Ebben a tekintetben bizonytalan lábon állnak a hallgatók, amikor elhagyj; k az épületet.