Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

- 59 ­Arra van bizva a tananyag helyes kiformálása, hogy majd a tematikai anyag megtárgyalásánál sor kerül rá. Ha már a tananyagok módszertani felépitésánél tartunk, meg kell mondanom, hogy a matematikai módszerben lévő fantázia­lehetőség messzemenően nincsen kihasználva. Egyébként meg kell mondanom, hogy a matamatikai ismertek terén való fel­készültség még az V.éves hallgatóknáli s nagyon siralmas. Nem tudják magukat logikusan kifejezni a hallgatók. Ez an­nak a következménye, hogy a matematikában lévő lehetősége­ket nem használjuk ki. Továbbmenve: a tananyagoknál azok a szépséghibák, amelyek­ről említést tettem: a jegyzet és a feladott tananyag mére tezése olyan, hogy ha az óraszámokat kívánjuk csökkenteni, akkor nagyobb hatásfokú magyarázatokat kell alkalmaznunk a tananyag közlésénél, mert ez a hallgatók számára - külö­nösen a gyengébbek számára - szükséges az elsajátításhoz. Itt kapcsolódom ahhoz a kérdéshez, hogy nincsen technikai­lag megfelelő felszerelés. Ez kompenzálható a jobb taní­tással. Ha gazdagabbak leszünk, akkor többet fogunk tudni megengedni magunknak és jobban fel leszünk szerelve. Egy kérdés, ami már többször érintve volt, de az anyagban nincsen aláhúzva: az, hogy a gyakorlati oktatás az ipar területén legfeljebb olyat tud nyújtani, ami a jelen idő­szak technikája, - persze csak elavult formában. A jövő technikájára vonatkozóan alig tud valamit mutatni. Pedig ezt is be kellene mutatni a tanműhelyek segítségével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom