Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1963-1964

1964. május 15. (735-848.) - 1. A reformoktatás módszertani kérdéseinek megvitatása (741-848.)

- 46 zottságnak megvizsgálnia és valamilyen javaslatot tennie arra vonatkozóan, hogy ezek a változtatások milyen következményekkel járnának. Ami a fegyelem kérdését illeti, egyetértek azzal, hogy az a pedagógia a helyes, amely a hallgatókat jegyzetelésre serkenti. SÍ kell ismerni azonban azt is, hogy vannak egyes hallgatók, akik nem tudnak odafigyelni is és jól jegyzetelni is. Amikor egységes jegyzetelést követelünk, akkor bizonyos hallgatókat olyan kérdések elé állítunk, hogy pl. egy rossz jegyzet miatt - vagy esetleg jegyzet hiányéban - utóvizsgára utasítjuk őket. A fegyelem kérdését sem fogja döntően megjavítani ez az intézkedés, mert rendkívül nagy létszámok vannak egy-egy évfolyamokon. Gondoljunk arra, hogy ha elmegyünk egy értekezletre vagy előadásra, ott közben mi magunk is beszélgetünk. Ahol 33o fiatalember van egy rossz levegőjű teremben, nyilvánvaló, hogy nem tud olyan intenziven figyelni, mint akkor, ha esetleg csak százan vol nának a teremben, mert hiszen 33o hallgatónál még a legkisebb mozgolódás is zavarja a fegyelmet. Ezért én is amellett volnék, hogy a nagyobb évfolyamokat meg kellene osz tani. Ez azonban már felveti a tanterem hiány kérdését. De mégis valamilyen formában változtatni kellene, mert 33o-as létszámú évfolyamokkal sem zárthelyit, sem megfelelő formában fegyelmét tartani]nem lehet. Foglalkozni kívánok még a jegyzetek és a tankönyvek kérdésével. Bizonyára nem fogják elfogadni, amit most mondok, - de én a Szovjetunióban tanultam 5 évig és nekem egyetlen