Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1958-1959

1958. november 28. (16-22.) - 3. Az MSZMP kulturális alapelvei (19-22.)

sikerül, néha kevésbé, de ha arra gondol, hogy a szakszervezeti vonalon ugyanakkor meghirdetett kirándulásokon egyetlen Jelentkező nem akadt az elmúlt években, aki csatlakozott volna útjaikhoz, akkor azt kell megállapítania, hogy az előb bi állítás nem minden alapot nélkülöz, tehát az emberek nem érzik szükségét annak, hogy minden művészetnek, azéonek» erőuek a forrásához visszatérjenek. Ha a munkát hatásosabbá akarjuk tenni, ha azt akarjuk, hogy m tudatátalakitáa menjen végbe az emberekben, ha azt ak rjuk, hogy a szocializmusnak e'dig elért eredményei megfelelő mólon értékelődjenek, akkor nekünk vissza kell térnünk a természethez, akkor valahogyan időt ke?,lene szakítani, ha többre nem, másfél órára, hogy a napi munkát megszakítva kimenjünk azokra ' a helyekre, ahol minden szépetminden erőt együtt találunk* Egy másik tény, amely hatasosaobá tehetne munkánkat, ha a szépnek nagyobb szerepet juttatnánk munkánkban. Az építészek, nagyon helyesen, felvetették, de csak a maguk vonatkozásában, az un. ateÍjé-rendszerrel kapcsolatban, hogy a rajztermek minél otthonosabbak, barátságosakbak legyenek. De annál kívánatosabb lenne, hogy a m'rnoki és aközlekedési karon ia alkalmat találjunk erre. Diákotthonaink távolról sem olyanok, mint lehetnének, gYULAY Z0IÜ?Á3: A felvetett problémák egyréaze ti ztán filozófiai kérdés éa a többi része gyakorlati kérdések, amelyek ré ;zben szervezési, részben ga ;daaági, részben kisebb apróságok, .nint pl. a diákotthonok környezetbeli kérdése. Hogy filozófiai kérdé jekben milyen zavar van, rá akarok mutatni arra, hogy a Felsőoktatási Szeml'ben egy pécsi tanár segéd etikai neveléssel kapcsolatos cikkében azt irja, hogy etikát tanulni nehéz, mert nincs megcsinálva, viszont azt állítja, hogy egyesek nem fogadják el a kommunizmus etikáját, viszont azt mondja, hogy vannak, akik szintén nem tudják a kommunizmus etikáját, mert ninca ia hol megtanulni. Tiszta logikai ellentmondások vannak egy cikkben. Szakkérdéseket nem bízunk fiatal tanársegédekre vagy la boránsokra, filozófiai kérdések is vannak olyanok, amelyeket csak megfelelő szakemberek oldhatnak meg. Ezzel kapcsolatban a káosz okával kapcsolatban, utalok az emiitett cikkre. Hasonló a probléma a művészetek és az irodalom körül. Nyár óta egységes cikksorozatok jönnek bizonyos irodalmi ás művészeti kérdésekről. Legutóbb a kolozsv ri Nagy István iró nak két egymásutáni azámban hozta a filozofálását az irodalomról az Élet éa Irodalom, Az volt az érzésem, hogy az Írók ugy érzik, hogy az irodalomhoz azakeaberek - itt ia lehetne erről filozofálni, mert valaki irhát kiv .ló müvet, de nem feltétlenül kell, hogy tudja az irodalom elméletét, ez két kűlönbözőydolog. Például, fizikus vagyok éa van a tudományelmélet, amikor fiatalabb koromban kezdtem olvasni ilyen jellegű dolgokat, igen bántott, hogy ezeket nem értettem, A tudomány elmélete és a tudomány gyakorlata valójában filozófiai kérdé8, Viaazatérve a tudatról, van róla egy tétel, azt hiazem, Lenintől, hogy a tudatot a társadalom határozza meg. A tudat természetesen többféle, vp.n biológiai tudat, a kutyának is van tudata, van biopszichikai tudat és van politikai tudat, Ugy értelmezem, hogy a politikai tudatot a társadalom határozza meg, A további dolgokat, az etika kérdését ia, a filozófu oknak kell megoain^lniok. Az egyik nagyon nehéz problémája volt a régi filozófiának az etika meg-