Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1955-1956

1956. március 9. (37-70.) - 3. A Geodéziai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanári állásának betöltése (49-52.)

b./ Megtartott konferenciáinkon nem domborodik ki az anyag számon- * kérésének, visszakérdezésének jellege. A legtöbb tárgyból a konferencia hasonlatos a fakultativ foglalkozásokhoz, ahol a tanársegéd^magyaráz és a hallgatók jegyeznek. Célszerű volna, ha a tanszékvezető elvtársak egy-egy alkalommal személyesen is ellenőriznének ilyen konferenciákat és résztvennének a kiszabott anyag megtanulásának ellenőrzésében. Meg kell itt mé^ azt is említeni, hogy egyetemünk Mérnöki és Építészmérnöki Karán a levelező hallatoknak rendszeresen gyakorló házi feladatokat adnak, amelyeket elbírálásra az illetékes tanszéknek^meg kell küldeni. Nincs tudomásom arról, hogy a folyamatos tanulás biztosításának ezt a módszerét a levelező tagozattal foglalkozó tanszékeink alkalmaznák. Pedig ez nálunk is bevezetésre váró feladat. Mind a félévközi számonkérésre, mind - még fokozottabban - a vizsgákra vonatkozik az az alapvető szempont, hogy a legelező oktatás különleges foru ,ja semmiképen sem jelenti, mintha ez a mérnöki oklevél megszerzésének könnyebb utja lenne a nappali tagozathoz viszonyítva. Éppen ezért a követelményeknek a nappali tagozat kövér télményéivei azonosnak kell lenniük. A levelező oktatási forma egyik fontos tartozéka a vizsgák jó előkészitefee. • A Mérnöki Karon általános szokás, hogy a levelező hallgatóknak u.n. vizsgáéiokészitő hetet tartanak, amikor az egyes vizsgatantárgyak teljes anyagát átveszik. Nálunk ezt a módszert ilyen formában nem vezettük be. Mindössze az történt, hogy a harsiadik kötelező konferenciát az eddigi félévekben a vizsga felkészítésének jegyében csak azokból a tárgyakból tartottuk meg - mindig egy-két héttel-a vizsga előtt, amelyekből a félév végén kollokvium következett. A kari tanácsnak feladata mérlegelni, hogy a vizsgaelőkészitő hét intézményét bevezessük-e. Ennek ellene látszik mondani egyrészt az, hogy itt.már nem alaptárgyi, hanem szaktárgyi oktatásról van szó, amelyek elsajátításában a levelező tagozat hallgatóitól is több önállóságot varhatunk, másrészt az a furcsa jelenség, hogy maguk levelező hallgatóink nem szívesen áldoznnk tanulmányig vagy egyéb szabadságidejükből a vizsgaelőkészitő hetek céljaira. Magának a vizsgáztatás módszertanának lényeges vonásaiban nem szabad eltérnie - és karunkon nem is tér el - a nappali tagozat vizsgáztatási rendjétől, A levelező oktatás helyzetének ismertetésekor meg kell arról is emlékezni, hog£ levelező hallgatóinkat a Munka Törvénykönyve értelmében különböző ^ogok illetik me'g munkahelyükön, / elég itt a tanulmányi pótszabadsr - intézményére célo&ni/, A karoknak kötel ességük hallgatóik segits. ,Jre lenni e jogok hiánytalan biztosításában. Ez a feladatkör mindmáig különösebb gyakorlati tennivalókat karunkra nem rótt, mivel hallgatóink ilyen értelmű panaszokkal, kérésekkel nem fordul tik hozzánk, ^ A fentiekből kitűnik, hogy tanszékeinknek és állami vezetésünknek sok hiányosságot kell felszámolni levelező oktatásunk területén. Segítenünk kell hallgatóinkat abban, hogy nagy akaraterőt, kitartó szorgalmat és lelkesedést kivánó tanulmányaik eredményesek legyenek es ezzel olyan gyakorlati szakembereket képezzünk mérnökökké, akik már jelenleg is a termelés fontos posztjain szolgálják hazánkat. ' ' ', Szolnok, 1956. február . MSÍMnj^lSM^ Nyne. 4 A másolat h^eléül: /Xdarpti fGA^cM