Építőipari Műszaki Egyetem egyetemi tanácsülések, 1952-1953

1953. július 21. (12-49.) - 1. Az 1952/53. tanévről szóló beszámoló - mellékletei: 21-49.)

5 -*' A tanulmányi színvonal emeléséhez jelentősen hozzájárulnak tanszékeink jó tankönyvek készítésével, Szíri<5szerint már a műszaki matematikai gyakorlatok, az ábrázoló mértan, a kísérleti fizika, a geodézia, a tartók sztatikája, a vasbetonszerke?ote.'í aloméi, az utépitéstan, a talajmechanika, az alapozások, végül a vizerőhasznositás tárgyköréből állnak rendelkezésre magas s zinvo nalu tankönyvo k . Ehhez kapcsolódóan neg kell emlékeznünk a jegyzetkiadás munkájáról is. E téren voltak bizonyos hiányosságok a határidők betartásánál, de egyes esetekben a jegyzetek megfelelő lei dolgozásánál is. Az itt mutatkozó hiányosságokat a jegyzetek független személyek által való felülbírálása és e bírálatoknak a jegyzetek uj kiadásakor, vagy uj jegyzetek elkészítésekor való figyelembevételével kívánjuk kiküszöbölni. Ez a munka már folyamatban van. Tanszékeink dicséretes módon versenyeztek egymással dokumentációs a-" nyaguk felfrissítése terén. Korszerű és az élenjáró szovjet tudomány ered— ményeit ismertető anyaggal megkönnyítik hallgatóink készülését. Egyes tanszókeink mi utat erveket, mintafül adatokat dolgoztai: ki, sőt oktatófilmek is készültek. Az előző évekhez képest komoly változást jelent tanszékeink egymással és a rokon tanintézményekkel való gyakori érintkezése és tapasztalatcseréje. Egy-két tanszók -kivételével általánossá vált, hogy a tanszékek teljes létszámmal meglátogatják a tárgy szerint közeleső tanszéket. Az ilyen tapasztalatcserék alkalmával értékes eredmények és kezdeményezések születnek. Lényeges javulás mutatkozik tanszékeinken a folyamatos tanulmányi munka terén is. Sajnos a folyamatos tanulás megvalósításáról még nem "jelenthetjük ki, hogy az sikerült, Do kétségtelen, hogy tanszékeink ezen a téren szereztek bizonyos tapasztalatokat, kialakították módszerekot, "amelyek magukban hordják a fejlődés csiráit. így kellő erőfeszítések esetén a következő időszakban jobb eredményt érhetünk el. A folyamatos tanulmányi munka aránylag jobban érvényesült már o félévben a rajzok ós a dolgozatok beadása terén, amely tokintotbon mór- az elmúlt félévben is komoly' hí-" ányosságaink voltak, A választásokkal kapcsolatos felajánlások, raj'ábeSdási verseny "ók, könyvjutalmak kiadása stb. lényeges javulást eredményeztek. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy egyes"tanszékeink"az"előző"lilőszakhoz képest több külső gyakorlatvezetőt alkalmaztak és vzzel is emelték az oktatási szinvonalat. E tekintetben Karunk élt a más karokon már eddig" is fennálló lehetőségekkel. Sajnálatos körülmény volt az, hogy a félév második részében takarókossági intézkedések következtében jelentősen redukáltuk a külső gyakorlatvezetők számát.. A következő tanévben az oktatás érdekeire tekintettel feltétlenül biztosítani kell, hogy megfelelő külső ipari szakembereket vonhassunk be gyakorlatvezetőkként, mert a tervezési tárgyaknál a gyakorlati oktatás csak akkor lehet eredményes, ha egy-o^-y oktatónak 10-15 hallgatónál többől nem kell foglalkoznia* A megfelelő tanulmányi színvonal biztosítása tekintetében nagy nehézségeket okozott azoknak az aránylag rossz eredményeket felmutató hallgatóké-agy a jelentős száma, akik részben rendkívül gyenge előképzettségük miatt, részben a műszaki tárgyak iránt mutatott csekély érdeklődésük következtében hátráltatták a tanulócsoportok előrehaladását. Bár a legsúlyosabb eseteket a fegyelmi határozatok megoldották, de még így is több olyan hallgató varij akik súlyos oktatási problémát jelentenek. Egy-egy ilyen rendkívül gyenge hallgató gyakran a tanszéki oktatószemélyzet komoly lekötöttségét jelenti. Vannak olyan esetek, amikor a tanszéki oktatószemélyzet lelkesedésből és segíteniakarásból vállalja az ilyen, hallgatók egyéni tanitását, de ez naponta egy-két munkaóráját elvonja egyetlen hallgató legtöbbször csekély eredménnyel járó tanítására. Ez alatt az idő alatt az oktató nyilván több hallgatóval nagyobb hatásfokkal foglalkozhatna vagy ideje maradna az egyéni továbbképzésre, esetleg tudományos munkálkodásra, ami nélkülözhetetlen a jó oktatók részére. Felmerül tehát a kérdés, hogy az ilyen nehezen és rendkívül sok munkával tanítható hallgatók oktatása gazdaságos-e. Ennek a kérdésnek felvetése annál inkább indokolt, mórt az ilyen hallgatók a későbbiekben, sőt az életben sem képesek helyüket jól megállni e pályán.