Budapesti Műszaki Egytem - Értekezletek, 1964-1965

1965. február 10. (1-11.)

- 9 Nincs arról szó, hagy akár személy szerint én, akár az Egyetem vezetősége mást támadást inditunk a kettes számú körlevél ellen ás hatalmi pazicionknál fagva elsepertük azt és egy rosszabbat akarunk az Egyetemre kényszeriteni.

Nyugodtan mondhatom, hogy sem én, sem az egyetemi vezetőség más tagja nem akar Kossuth-dijat kapni a terhelési normák bevezetéséért, nem akarja cáfolni a 02 körlevél igen nagy értékeit egy adott időszakban. Egyszerűen arról van szó, iogy uj helyzetbe kerültünk és uj problémák adódtak. Ez a körlevél túl merev volt, igy jutottunk el odáig, hogy tudunk e fegyelmet követelni, ha tulmegyünk a 65 órán. Rájöttünk arra, hogy elsődlegesen a terhelés terén kell rendet teremteni és akkor lephetünk csak fel a fe^elmi igényekkel és minőségi igényekkel.

Felvetem még azok felé akik vitatták ezt a normát, hogy tulajdonképpen mit vitattak rajta. Elismerem amit Varsányi elvtárs mondott, hogy nem szerencsés sok helyen a 100%, vagy esetleg fordítva kellene csinálni, de ezt helyileg sokféle utón és módón meg lehet oldani.

Talán azt vitatták, hogy a 63 óra kevés? Ha ezt mondták volna, akkor teljesen egyetértünk.

Amit Geszti elvtárs mondott nagyon megfontolandónak tartom. Élesen különbséget kell tennünk két dolog között. Egyik a passziv tudás, a másik az aktiv tudás. Más az, hagy valaki megírja azt, hogy Arany Janos mit gondolt a "Hidavatás” c.költemény megírásakor és más az, ha valaki tud imi egy verset, még akkor is ha a rimek sántítanak. Meg kell mondanom Lévai elvtarsnak, hogy ne féltse az ipar jövőjét a mi hallgatóinktól, mert szerintem éppen akkor tesszük ki veszélynek őket, ha állandóan passzív oktatási formába kényszerítjük őket.

Ez az az ugrás amit ők nem tudnak megcain lni, mert álLandóan ahhoz vannak szokva, hogy nekik csak hall, atniok kell az Egyetemen és ha egyszer azt mondjuk nekik, h >gy most oktassatok, vagy dolgozzatok, vagy uj konstrukciókat hozzatok létre, akkor erre már nem képesek.

Ha a Műszaki Egyetemen nem jutunk el odáig, hogy a hallgató saját magától egy példát meg tudjon oldani, vagy egy konstrukciót meg tudjon csinálni, de ötszáz oldalról lefelel nekünk és elmond jaaz összes levezetéseket, én azt hiszem, hogy nem értük el a műegyetemi képzés célját, mai éppen a gondolkodásra való nevelésnek, az aktiv alkotókézségnek a mep;szerzése. Minél jobban szűkítjük ezt a normát, annál inkább célhoz érünk.

Kérdem én, nagy van-e itt valaki, aki teljes nyugodtsággal meg tudná mondani, hegy ez az az anyag arai kell a hallgatónak, ha ezt nem tudja, soha sem lesz mérnök és ha mást akar tanulni az neki felesleges. Ez nem az alexandriai könyvtár és a Koránnak az esete, hogy nincs szükség az alexandriai könyvtárra, mert ami benne van Koránban az felesleges a könyvtárban, ha nincs benne a Koránban az felesleges, a könyvtárban.

Nekünk több lehetőséget kell adni a hallgatóság számára. Még - egyszer mondom, hogy az optimum elv szerint adva van egy hallgatói összetételünk, nekünk a norm kát a közepesekhez kell szabni és több lehetőséget kell adni a jó tanulók számára ahhoz, hegy eredményesen, önállóan tudjanak előrejutni.

/