Budapesti Műszaki Egytem - Értekezletek, 1964-1965
1965. február 10. (1-11.)
Engedjenek még egy példát felhozni. Volt egy esztalytársam, aki matematikai tanulóversenyt nyert. Nem akarok propagandát folytatni, de raa ez az ember a Philips délamerikai megbizo tja, külön repülőgépen száll ide-oda és szereli fel a televíziós rendszereket. Ennek az embernek le kellett egyszer vizsgázni áramlástanból. Elment Ábódi Elődhöz és azt mondotta, hogy kérek egy elégségest. "De hát maga jó tanuló"- nem, én egy elégségest kérek. Lefeleltette, de a következő kérdést már nem tudta, mert csak az anyag első harminc oldalát tanulta meg. Neki még sok- mindent kellett a regi egyetemen megtanulni, amire később semmi szükségük nem volt. Ez a hallgató mar akkor nagyszerűen értett az elektronikához, de mi azt mondtuk volna rá, ha megbukott volna, hogy ez nem is alkalmas mérnöknek, pedig egy alkotó ember volt. Tehát mi ne prob Íjuk beszorítani ebbe a rendszerbe a hallgatókat. Talán túl messzire megyek és túlságosan kiélezem a helyzetet, de azt szelhetném mondani, nogy az átlagos hall. atónak teremtsük meg a lehetőséget hogy elvégezhesse az egyetemet, a kiválóbbaknak meg adjuk meg a lehetőséget, hogy többet tudjanak fejlődni. Ami a diákszálló és a reggeli óráknak a kérdését illeti, ez elég komoly érv es itt különösen kérem a diákszálló igazgatók és a KISZ szervezet támogatását. Úgy érzem a legtöbb dologra válaszoltam. Ezeket az intézkedéseket én is úgy tekintem, mint szükséges átmeneti intézkedéseket és végezetül a következőket korén a tisztelt Kollégáktól. Akik velem egyetértenek kérem, hogy támogassák a dolgot. Lehetnek azonban olyanok is, akik„nem értenek egyet velem,azoktól szintén azt kérem, hogy teljes erejükkel támogassanak, mert egy rendszernek a hibáit csak akkor tudom me^utatni, ha nem én teszem be a fogaskerekek közé a homokot, hanem bemutatom, hogy nem illenek össze a fogaskerekek. Prob Íjunk mindent elérni, hogy ez igy menjen, ha kiderül, hogy nem megy, akkor beismerjük, hogy hibáztunk, de remélem, hegy ilyen körülmények között ez nem fog beKövetkezni. Köszönöm. dr. Petrik Olivér rektorh.: Kedves Elvtársak, ezzel mai megbe- szelésunk végére értünk, akiknek még további kérdése van, kérjük, hogy a rektori kistanácsterembe fáradjanak át, rendelkezésükre állunk. Budapest, 1965. február 15*
