Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Péterné Fehér Mária: A városvezetés helytállása az első világháború éveiben - A közigazgatás zavartalan biztosítása
A városi tisztikar működését más területen is nehezítette a tisztviselők behívása. Az árvaszék tagjaiból két főt - dr. Kiss Györgyöt és dr. Nyúl Pált - hívták be, így a négy előadó munkáját kettő végezte. A harctéren elesettek árváiról való gondoskodás miatt a munka annyira felszaporodott, hogy Szappanos Sándor helyettes elnök lehetetlennek látta a munka elvégzését a két személy meghagyása nélkül. A polgármester a főispán segítségét kérte.26 A tisztikar körében egyre több tisztviselőt találtak alkalmasnak katonának, népföl kelőnek, helyettük ideiglenes jelleggel díjnokokat kezdett alkalmazni a város.27 Szabó József rendőrkapitány, aki a kihágási osztályt vezette, 1915. április végén arról panaszkodott a polgármesternek, hogy csak egy embere maradt, akivel a folyton szaporodó munkát képtelen ellátni. „Eddig minden szabadidőm feláldozásával voltam csak képes munkámat úgy ellátni, hogy lelkiismerettel a felelősséget vállalhassam.” Megfelelő munkaerőt kért a polgármestertől.28 A polgármester levelet intézett a Magyar Királyi Távírda igazgatóságához, mivel a lakosság arról panaszkodott, hogy portóval kapják leveleiket. A távírda igazgatója a kereskedelemügyi miniszteri rendeletre hivatkozva azt nyilatkozta, hogy csak azok a tábori postai, illetve látképes levelezőlapok portómentesek, amelyeket tábori postahivataloknál adnak fel, vagy kórházban ápolt katonákhoz szólnak, vagy tőlük erednek. A közönség részéről csak a mozgósított hadsereghez szóló levelezés élvezett portómentességet.29 A város 1914. évi költségvetése jelentős hiánnyal zárult. A mintegy 146 250 korona pótlására Kecskemét függő kölcsön felvételét határozta el, amit azonban a belügyminiszter nem hagyott jóvá. Elrendelte, hogy a város a hiányt másképpen fedezze. A közgyűlés újabb pótadót nem akart kivetni, úgy döntött, hogy a hiányt kölcsön felvételével fedezi.30 A tanács a város tőkepénzeit kezelő négy nagy pénzintézethez fordult azzal a kéréssel, hogy a közélelmezés biztosítása érdekében hajlandók-e folyószámlára kölcsönt nyújtani. A négy pénzintézet (a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület 160 000, a Kecskeméti Ipar-hitelintézet és Népbank 100 000, a Kecskeméti Leszámítoló Bank 80 000 és a Kecskeméti Központi Takarékpénztár 80 000) összesen 400 000 korona folyószámla hitel felvételét engedélyezte.31 1915 szeptemberében azonban újabb 200 000 korona folyószámlahiteit kért a város a bankoktól, amit azok ismét megadtak.32 91 A városvezetés helytállása az első világháború éveiben
