Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - A román csapatok kivonulása - A román csapaterők kivonása a térségből
■ minden valós alapot nélkülözött, mert „tény az, hogy Kecskeméten 90 000 - 100 00 lakoshoz van 10 000 zsidó; kik közül Kecskeméten ,- a közigazgatásnál, a postán, a vasúton, adóhivatalnál, törvényszéknél — stb. ha lehetséges alig van 50 - alkalmazva. A zsidók túlnyomó részben kereskedéssel és üzlettel foglalkoznak,— mint ilyenek álltak a várossal üzleti összeköttetésben’’389 - áll a fent idézett jelentésben. Kecskeméten és környékén a románok kivonulása és a nemzeti hadsereg reguláris erőinek megérkezése között eltelt néhány napos interregnumot Héjjas Iván nagygazda (a román megszállás alatt pótcsendőr), Francia Kis Mihály kecskeméti földműves és az Erdélyből menekült Raád Árpád vezette paramilitáris erők arra használták fel, hogy a város zsidó polgárainak egy részét meggyilkolják. A hazai és nemzetközi nyomás hatására kiküldött vizsgálóbizottság 1919 decemberében 62 holttestet hantolt ki Lajosmizse határában. Azt is megállapították, hogy az elfogottakat kivégzésük előtt sok esetben brutálisan megkínozták, megcsonkították. Néhányuk nyakába táblát akasztottak, melyen ez állt: „így jár minden zsidó, aki nem megy el Palesztinába”.390 A letartóztatottakat, többek között Fritz Rezsőt, Flegedüs Rezső tanítót, Deutsch Imre banktisztviselőt és Fekete Adolf kereskedőt összekötözték, kocsikra tették, és ismeretlen helyre hurcolták. Fritz eltűnt, a másik három férfi borzalmasan megcsonkított holtestét később az orgoványi erdőben megtalálták.391 A kedélyek ezután sem tudtak lecsillapodni. November 19-én Héjjas különítményeseivel, saját bevallása szerint a fővezérség támogatásával a háta mögött (a csendőrparancsnokság és katonai állomásparancsnokság illetékességét mellőzve), „polgárőr” csapatával bevonult Kecskemétre a városháza elé. Ott a főispán-kormánybiztosnak kijelentette, hogy a városparancsnokságot ezennel átvette. Az önmagának vindikált jog mentén, kiáltványban értesítette Kecskemét lakosságát statárium életbe léptetéséről, melyben szigorú és azonnali megtorlás mellett elrendelte a közrend fenntartását, a fegyverek beszolgáltatását (karhatalmi erők kivételével), az üzletek és nyilvános helyek nyitvatartási idejének és a gyülekezési jognak a korlátozását.392 A különítményesek még ugyanezen a napon, majd 21-én hajnalban ismét betörtek a kecskeméti törvényszéki fogházba. A fogházőrség és az erősítésül kirendelt 10 főnyi rendőrcsapat lefegyverzését követve össze515 ,Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
