Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - A belső hatalmi viszonyok átrendeződése
Szabó Bence M S ándor István erkölcsi tartásából, hivatala és hivatása iránti alázatából kifolyólag is a humanista értékrend, a törvény előtti egyenlő bánásmód képviselője volt. E vészterhes korszak azonban zárójelbe tette, lesöpörte ezeket az értékeket. Már a román csapatok kivonulása előtt, „felsőbb” érdekek mentén, végleg elrendeződni látszottak a hatalmi erővonalak. Ennek ellenére sokáig saját biztonságának, sőt, életének kockáztatásával is szószólója maradt választóinak. A megszálló csapatok kegyetlenkedéseivel, bűneivel szemben gyakorta szót emelt, petíciókat, memorandumokat fogalmazott meg. „[...] e levél küldésével szabadságommal, esetleg fejemmel játszom. Légy szíves tehát az ügyet úgy intézni, hogy [...] megmaradjanak [helyette feltehetően: megmaradjak] családom számára s bajaink mégis elmúljanak”327 — olvasható bizalmas barátjának küldött levelében, melyben kendőzetlenül feltárta a megszállás alatt álló város lakosságának kínlódásait. A háború, a forradalmak és a megszállás súlyos körülményei közt elgyötört, a felelősség súlya alatt megtört városatya 1919. augusztus 18-án visszavonulását kérte, melyről a helyben állomásozó román erők parancsnokát is tájékoztatta: „Tábornok Úr! A román csapatoknak Kecskemétre történt bevonulása megszüntette a bolsevizmus átkát, de ugyanakkor fölkeltette az érthető elkeseredést, mely e bűn okozóit messzemenően keresi. E keresés elvezetett az én exponált személyemig is, az én roskatag szervezetem nem engedi meg már, hogy két fronton harcoljak: a város javáért és a magam becsületéért. Az első harc nem lehet eredményes, mert ma már kellő támogatást e város lakossága részéről nem remélhetek, ezért mint férfinak és családapának is, a becsületemért való harcot kellett választanom. így a mai nappal nyugdíjazásomat kértem.”328 A megszállással együtt járó minden nehézségen túl a „fék nélkül” rágalmazó Kecskeméti Közlöny működése, a hivatalnoki kar megfélemlítése, a polgármester folyamatos elszigetelődése, legvégül pedig személye ellen előkészített és összehangolt, névtelen feljelentés mögé bújtatott provokáció után Sándor István joggal érezhette: elfogyott körülötte a levegő. Október 4-én ismételten beadta lemondását polgár- mesteri tisztéről. „Egészségem ugyanis annyira meggyengült - tárta fel drámai hangon Sándor István visszavonulásának okait és körülményeit a főispán-kormánybiztos részére szóló levelében —, hogy a rám háruló munkát s a helyzetből folyó izgalmakat immár alig bírom, e miatt körn
