Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Törvénytelenségek, jogsértések, bűncselekmények - A megszálló román katonaság által okozott (anyagi) károk
Szabó Bence M k utatójában, hogy a megszálló csapatok mindenből csak annyit kíméltek meg, illetve juttattak a lakosság vagy a közigazgatás részére, ameny- nyit a konszolidáció és az itt állomásoztatott hadsereg ellátása feltétlen megkövetelt. Minden egyéb vonatkozásban törekedtek a mozgósítható értékek, hadisarc jelleggel elrekvirált, zárolt, lefoglalt vagyon megszerzésére, kiaknázására, legyen az akár készpénz, jármű, élelmiszer, élőállat vagy bármi, ami mozdítható. A károk és sérelmek leggyakoribb okozói a katonai erővel (nem ritkán erőszakkal) végrehajtott rekvirá- lások voltak. „Az a számtalan vonatszerelvény, mely az organikusan megszervezett kiürítési akció eredményeképpen idegenbe vitte elrabolt javainkat, beszédes bizonysága annak, hogy itt nem a megszálló csapatok szükségleteinek biztosításáról, hanem sokkalta inkább összes gazdasági erőforrásainknak jól átgondolt eltulajdonításáról volt szó”22] - olvasható az idézett mondat Laky Dezsőnek, a katonai megszállás kárait összegző értekezésében. Összegezve elmondható, hogy az idegen katonai hatalmak megszállása a csonkán maradt ország háború és forradalmak alatt legyengült iparának, kizsákmányolt mezőgazdaságának és leharcolt infrastruktúrájának, megbénított hitel- és tőkepiacának újabb háborús mértékű veszteségeket jelentett. A gazdasági károkon túl a rekvirálások, erőszakos cselekmények hosszú sora nehezen múló lelki sebeket, társadalmi méretű traumát is okozott. Megszámlálhatatlanul sok esetben erőszakba és fosztogatásba torkolltak a szuronyokkal végrehajtott akciók. Naponként sérültek az emberi méltóság, jogszerűség és arányosság alapelvei, életek szorgos munkájával összegyűjtött vagyonok mentek semmibe: „Némely csapatok lelkiismeretesen járnak el, némelyek azonban elvesznek mindent, akár marad a gazdának, akár nem. Volt eset, hogy az eke elöl fogták ki az ökröket s elvitték. Egy kis gazdától, kinek nagyobbacska jószágállománya volt, egyszerre 26 db. szarvasmarhát hajtottak el. Elviszik a kevés tejelő tehenet, a hasas tehenet levágásra. Árpa, zab, - ebből is kevés terem itt - hasonló sorsra jut. Az éretlen kukoricát letörik és kocsiszámra hordják el. Elhordják a baromfit, tojást, a sertéseket. A szőlőkben és gyümölcsösökben letépik az éretlent is, s a javát felhasználják” - jellemezte Sándor István a kecskemétiek kétségbeejtő helyzetét egy iktatás és címzés nélküli levelében, 1919 augusztusában. 474
