Hátországban. Kecskemét az I. világháború idején (Kecskemét, 2015)
Szabó Bence: „Nincs már nékem ruhám, az oláh letépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei - Élet a román katonai fennhatóság árnyékában - Nyersanyagok, energiahordozók elosztása
m3 tűzifát vágtak ki iskolájuk számára.140 A város körül elegendő tűzifát szolgáltatni képes kiterjedt erdőségek 1919-re már nem maradtak, így minden igyekezet dacára, utolsó vésztartalék gyanánt a Kecskemét környéki országutak faállománya sem kerülhette el végzetes sorsát. A rendkívüli helyzetre való tekintettel „közutaink árnyat adó útszéli fái közül ismét igen sokat halálra Ítélt a parancsoló szükség” 141 - olvashatjuk a Kecskeméti Közlöny 1919. novemberi lapszámában. Ezen fasorok kivágása nagy vesztesége volt a városnak, mely nem csak anyagiakban volt mérhető, hiszen több évtizedes, helyenként fél évszázados ültetvényekre került kereszt az Izsáki és a Körösi úton. A Kerekes főmérnök idején, az 1890-es években telepített Tiszaugi út menti akácosból például mintegy ezer darabot jelöltek meg vágásra, mely a teljes előirányzott mennyiség harmada volt. A többi, várost övező országutak fasorai is jelentős veszteséget szenvedtek. A megtett intézkedések dacára sem enyhült a tüzelőhiány. Legnagyobb fogyasztóként a városi vili any telep, valamint a még termelő üzemek ellátása a kitermelt fakészletet oly gyorsan apasztotta, hogy emiatt már a lakosság téli tüzelőellátása is veszélybe került.142 A helyzetet a város önerőből nem tudta megoldani, megkerülhetetlenné vált szén és fa Kecskemétre szállítása az immár idegen fennhatóság által ellenőrzött „kincses” Erdélyből.143 A pillanatnyi szükséglet csillapítására 15 vagon szén kiutalásával és további napi 5 vagon igénnyel a város főispánja szeptember elején az Országos Szénbizottsághoz is fordult,144 egyelőre kézzelfogható eredmény nélkül. Szeptember végén azonban a város küldöttei ismét az országos hatáskörű szervhez járultak, és a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt.-nél is látogatást tettek. Ennek nyomán a városi megbízottak - a román katonai prefektus hathatós közbenjárásával - sikerrel jártak és napi 5 vagon szenet ki tudtak csikarni a rendelkezésre álló készletekből.145 Egy dolog volt azonban a kiigénylést sikerrel véghez vinni, és egy másik a szén helyszínre szállítását megoldani. A kialkudott vételárból esedékes részt a város időre teljesítette: az első 5 vagon árát, mintegy 30 ezer koronát szeptember 18-án, majd a további szállítmányokért 100 ezer koronát 24-én külön futárral küldte fel a fővárosba. Ennek nyomán a bányatársaságtól több transzportban, összesen 11 vagon szén útnak is indult, de rendelt céljához mégsem érkezett meg. „Miután azonban a telefon összeköttetés hiányossága [és] 455 „Nincs már nékem ruhám, az oláh lelépte, mikor a két karom a hazámat védte.” Az 1919-es román megszállás kecskeméti eseményei
